Vízügyi Közlemények, 1909 (26. füzet)

26. füzet

118 kinyomta s a víz az előkikötőbe hatolt, mi a munkát hátráltatta s jelentékeny kárt okozott. Utólag a legnagyobb gonddal és hehézséggel állították helyre a két betontuskó közötti elzárást. Mivel világítás, anyaghordás, légszivattyúzás stb. czéljaira villamos energiát termeltek, ezt az energiát szivattyúzásra is felhasználták. A napi maximális szivattyúzást 18.000 m

a-re irányozták elő; az emelőmagasság 12 m. volt. 5 forgószivattyút állítottak be ; köziilök 3 már gy

?őzte a 18.000 m

s kiemelését s az 5 szivattyú 30.000 m

8-ig fokozhatta a teljesítményt. A szivattyúk elegendők is voltak, csak az említett, két vízbetörés alkalmával kellett még 2 segédgőzszivattyút alkalmazni. Az új kamarazsilipnek a feneke csak a kapufülkéknél falazott, mert különben a szikla elég jó feneket adott. A töltő- és ürítőaknák az ellenfalba helyezettek. Az aknák 4 m

a szelvényűek, 3-25 m. átmérőjű függőleges hengeres tiltok szabályozzák a folyást ; a tiltókat víznyomás mozgatja. A zsilip megépítése szárazon, a munkagödör elzárása és szivattyúzás mellett történt. Csak az ellenfalak csatlakozása a régi partfalakhoz és az elzárógátak elrombolása okozott nehézséget. A régi fal elé a zsilipbejáró két oldalán két oszlopfalat készítettek, melyhez aztán az ívben épült zárófalat kapcsolták. Mind az oszlopfalak, mind a zárófal szekrények segélyével, légnyomásos úton készült. A zárógátak szétrombolását részint robbantással végezték, a falakban az építéskor előzetesen elkészített robbantó aknák segélyével, vagy a fal felszínére helyezett dinamittöltések segítségével; részint zúzó czölöpöt alkalmaztak a mélyebb részek szétmorzsolására. A zúzott darabokat kotrókkal távolították el. A zsilipkapúk kétszárnyúak, magasságuk 13 m., hosszúságuk 17"50 m., szélességük 1-6 m. Fémből készültek. Egy-egy szárny súlya 160 tonna. A kapúk alsó része vízhatlan szekrényeket alkot, melyek vízzel vagy levegővel tölthetők meg. A szekrények megtöltése és ürítése elektromos úton történik. A felsőbb szekrényekbe dagálykor a víz szabadon beereszthető, apálykor kibocsátható. A külső kapú árapály tiltókkal ellátott, melyek 6 in

2 nagyságúak és 50 000 m. víz átbocsátását teszik lehetővé, óránkint 0"2 m. víznyomás mellett. E tiltok feleslegessé válnak, ha elkészülnek azok a szivattyúk, melyek a zárt kikötőmedencze vízszínét állandóan a nagy dagály nivójában tartani hivatvák. Ekkor ugyanis dagálykor nem lehet vizet átbocsátani az ugyanoly nagy vízszintű medenczébe. A kapúk kezelése hidraulikus úton történik. Az új bejárózsilip felső részén gördülő, alsó részén forgó hidat létesítettek. A gördülő hidat az a körülmény tette megokolttá, mert a kapuk közelsége nem engedte meg a forgóhíd létesítését. Ilyen gördülő hidat először a Penhouët-zsilipnél alkalmaztak oly módon, hogy a hidat előbb vízi sajtóval fölemelik s aztán az útkövezetben elhelyezett gördülőkön végig tolják. De a híd alsó sínének a gördülőkhöz való súrlódása erős kopáseal jár, mi sok fentartó költséget okoz; ezenkívül is a híd sokat szenved a kezeléstől. Ezért a saint-nazairei gördülő hidat az alátámasztó pontján kocsira helyezték s ez a kocsi gördül az előre elkészített vízszintes pályán. így a híd igénybevételét a gördülés nem befolyásolja. Azonkívül a híd ellensúlyozó toldalékán nincs hídpálya, mi lehetővé teszi, hogy az ellensúlyozó toldalék alsó éle az útpálya szintjében legyen s a hídtoldalék alatt ne legyen mélyedés. A toldalékot épen ezért, mert nem hord hídpályát, szekrényes szerkezetűvé kellett tenni a kellő megterhelés czéljából, ezt