Vízügyi Közlemények, 1909 (26. füzet)

26. füzet

из Bár a puzzolánnak a czementhez való keverése legtöbbször nem állítja meg teljesen a tengervíz bomlasztó hatását, de nagyon meglassítja s ezért a cze­menthez való adagolása mindig ajánlatos. A puzzolánok jellemző tulajdonsága, hogy mészszel (még kövér mészszel is) keverve, czementáló anyagot adnak. A czementeknek pedig az a kedvezőtlen tulajdonsága van, hogy keménykedéskor szabad mészhidrát válik ki belőlük, mely részben karbonáttá alakul és kioldódik s a bomlást elősegíti. A puzzolán hozzákeverésével leköthetjük a szabad meszet oly alakban, mely maga is meg­keményedik. Eleinte azt hitték, hogy a puzzolánoknak a czementhez való keverése tisz­tán abban a fizikai hatásban nyilvánul, hogy az anyag tömöttebbé válik. De a kísérletek kimutatták, hogy a hatás nemcsak fizikai, hanem kémiai is. Egyenlő finomságú hatástalan anyaggal és aztán puzzolánnal keverték a czementet s azt tapasztalták, hogy utóbbi esetben a czement ellenállóbb lett. Mivel a mész csak lassan kötődik a puzzolánanyagokhoz, ritkán törté­nik meg, hogy a puzzolán érezhetően befolyásolná a habarcs kötésének idejét­Szükséges azonban a kellő kötéshez, hogy a habarcs ne száradjon ki a kemény­kedés alatt. A puzzolánnal kevert habarcs ezért a levegőn csak rosszul köt; de édes­vízben tartva, nagy birósságot kap. Tengervízben, még váltakozó bemerüléssel is, mint árapály esetén történik, a kötés kellő, mert nincs elég idő a habarcs száradására. A puzzolán adagolása a különféle czementek szerjnt változó s ebben a dologban kísérleteket kell tenni. De a kellő mennyiségű puzzolán mindig növeli a habarcs birósságát. Ha portland-czementet használunk, legkedvezőbb, ha a meg­szabott portland-czementmennyiség V» részét puzzolánnal helyettesítjük. A tengervíz a puzzolánnal kevert habarcsot sokkal lassabban támadja meg, mint ha nincs puzzolán benne. Kísérletet tettek bizonyos mennyiségű homok, továbbá tiszta czement, czement és puzzolánkeverék, czement és hatástalan por­keverék segítségével készült habarcscsal s azt tapasztalták, hogy a puzzolános keverék leginkább ellenáll a tengei'víz bomlasztó hatásának. A puzzolánból akkora mennyiséget kell vennünk, hogy a lehető legbírósabb habarcsot nyerjük. De csakis a portlandczeméntre sikerült megállapítani, hogy 2 súlyrész czement és 1 súlyrész puzzolán keveréke a legkedvezőbb. A puzzo­lánok körül legismertebbek a trassz, a római puzzolán és az égetett gaize, A salak alkalmazása bizonytalan s csak kisérletek adnak esetről-esetre útmutatást az alkal­mazhatóságára. Igen jó puzzolánanyag a trassz és legjobb a pörkölt gaize. Az alkalmazáshoz szükséges, hogy a puzzolánanyag finomra legyen őrölve, mint a hogyan a czementeket szokás használni. A poralakú puzzolánt a czementtel jól össze kell keverni s a keveréket úgy kell adagolni a homokhoz, mintha a keverék tiszta czement volna. Ha 2/s súlyrész czementhez y, rész puzzolánt keverünk, akkor a keverék rendesen valamivel olcsóbb, mint ha tiszta czementet használnánk, mert a puzzolán ára rendesen jóval kisebb, mint a czementé. A gaize szürke, vagy sárgásszürke lágy kőzet, mely majdnem tiszta szilí­ciumból áll, melynek nagy része oldható állapotban van. Az Argonne hegyláncz nagy része ilyen gaize, mely néhol 100 m. vastagságot is elér. Természetes álla­Vízügyi Közlemények. XXVI. 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom