Vízügyi Közlemények, 1906 (22. füzet)

22. füzet

61 összetett fogattal történjék. A csatornába ömlik a város szennyes vizeinek egy része s a napi 10—12 zsilipelés nem frissíti föl eléggé a csatorna vizét úgy, hogy higiénikus szempontok is kívánatossá tették a bajon való segítést. A Nivernais-csatorna azYonne-nal párvonalasan, közel az Yonne-hoz haladván, közel volt a gondolat, hogy a csatorna szük szakasza helyett az Yonne medrét használják föl a hajózás czéljaira, bár az Yonne torrens jellegű és rajta fausztatás és erős esés akadályozza a hajóközlekedést. Azonban a csatornába egy kivezető és egy bevezető kamarazsilipet létesítve s az Yonne medrét kellőleg kikotorva sikerült az Yonne-nal oly összeköttetést létesíteni, mely megengedi, hogy a hajók a csatorna szük szelvénye helyett az Yonne medrét használják egy rövid darabon. Sőt az Yonne mellett levő régi, elhanyagolt kikötőt is helyreállítva, közép vízálláskor hosszabb útat is tehetnek a hajók a folyóban s egy alsóbb zsilipen térhetnek vissza a Nivernais-csatornába. E munkával kapcsolatban a 30 m-es zsilipeket 38'5 m. hosszúvá építették s a Nivernais-csatornának a városon keresztül vivő részét földalatti városi gyűjtőcsatornává alakították. A csatornaáthelyezés a zsilipekkel, kotrással, őrházakkal stb. 889,472*63 frkba került. fi: 12. Páris vízzel való ellátása. (L'alimentation de Paris en eau). Irta : Bret. A közegészségi szükségletek és a népesség fokozódása jelentékeny mértékben növeli a városok kiadását, hogy biztosíthassák vízzel való ellátásukat. A XVIII. század végén Párisnak csak 547.700 lakosa volt s a kutak vizén kívül körülbelül 8.000 m

s vize volt, vagyis fejenkint 15 1. 1854-ben a lakosok száma 1 milliót tett ki s 80 1. víz jutott fejenkint. A 80.400 m

3 vízből csak 1400 m

3 volt forrásvíz, a többit az Ourcq és Szajna szolgáltatta. Haussmann polgármestersége alatt és Belgrand vezetése mellett elkészültek Páris nagy vízimüvei kettős vezetékű rendszer szerint: házi czélokra szolgáló vezeték forrásvízzel és közvezeték utczaöntözö és ipari használatra az Ourcq, Szajna és Marne vízével. Belgrandnak 1878-ban történt halálakor a majdnem 2 millió lakóra fejenkint mintegy 195 1. jutott, összesen 370.000 m

3, melyből 129.000 m

3 forrásvíz (a Vanne, Dhuis, Arcueil és az artézikútak szolgálmányai) és 241.000 m

3 folyóvíz (az Ourcq, Szajna és Marne szolgálmánya). A város fejlődésével új forrásokat fogtak be a vezetékbe; a Vanne völgyéből 20.000 m

s többletet szállítottak s tervezték a folyóvíz emelését is. 1885-ben Couche javaslatára tervbe vették az Avre, Loing és Lunain forrásvizeinek bevezetését. Az Avre forrásainak (100.000 m

3) kihasználásához 1891-ben kezdtek hozzá Humblot igazgatásával, a Loing forrásait (50.000 m

3) 1897-ben ugyancsak az ö igazgatásával, 1899 óta Beckmann-ésal foglalták. Ezenkívül a Szajnából Ivry-nél, a Rapée partfalnál, a Javel partfalnál, a Marne-on Trilbardou-nál állítottak föl vízemelögépeket az Ourcq táplálására és Páris ellátására. Továbbá 1896-ban és 1899-ben két szürötelepet állítottak föl St. Maurnál a Marne mellett és Ivrynél a Szajnánál s amaz 25.000, emez 35.000 m

3 vizet tud szolgáltatni.