Vízügyi Közlemények, 1906 (22. füzet)

22. füzet

,129 leken lógnak úgy, hogy egy ember tudja kezelni fölhúzásukat. A fölhúzó-készülék különben teljesen független az ellensúlyozó-készüléktől. A Majnán a tutajáteresztök 12 m. szélesek. A tutajok áteresztéséhez szükséges vízmélység 0'9 m. Az áteresztő csatorna 1/200 esésű, hossza az esés szerint 200—400 m. A tutaj a csatornába jutva védő czölöpök közt mozog. A tutaj nagy hosszúságánál fogva csak lassan mozog előre a csatornában, mert felső része még a gát fölött, álló vízben van. Lassankint a sebesség megnő s a tutaj egyszerre lecsúszik a csatornán keresztül. Az áteresztő csatorna alsó része rendesen görbülve megy a folyóba ; a tutaj elején levő ember egy fadarabbal a tutajt eltolja úgy, hogy az csöndesen befutja a csatorna görbületét s a folyóba jut. A Moldván sokkal nagyobb esése van a tutajcsatornának. Libschitznél 3-56 m. esésre 100 m. hosszúság jut. Az esés nem egyenletes, hanem 3 lépcső szerint megoszlott. Fönt 4°/

0, lent l°/o az esés. A csatorna utolsó, 24 m. hoszszú darabján fapadozatot készítettek, melynek 3 lépcsöfoga van és ellenesése. A fapadozat ruganyos matráczot alkot, mely késlelteti a zsiliphullámot leérkezésében s a tutaj sebességét csökkenti ; a tutaj alsó része minden kellemetlenség nélkül érintheti e falépcsözetet. A tutajcsatorna alsó vége még 120 m. hosszúságban folytatódik a folyóban s a tutaj az egész csatornát 2 perez alatt (3 m. sebességgel) futja meg. Szép látvány a tutaj leereszkedése az ily csatornán. A Majnán a tutajáteresztöt egy db. dobostábla zárja el, melyet nagy gonddal készítenek s jól működik. A Moldván újabban körszeletes tiltókat alkalmaznak a tutaj áteresztőhöz. Az ívben hajlott tábla erős tengelyhez kapcsolkozik s a fenékbe falazott fészekbe fordul le. A forgó tengely átmegy a pillér kamrájába, hol az íves táblák ellensúlyozva vannak oly módon, hogy az ellensúlyok rendes körülmények közt a táblát felemelve tartják. Ha az áteresztöt meg akarják nyitni, egy ember fogaslánczczal elfordítja a táblát s a nyilás szabaddá lesz. A német zsilipes kamrák mintegy kétszer olyan hosszúak, mint a francziák. 2 csoportba oszthatók : hosszanti elhelyezésű vízvezetékkel és szifonnal ellátottak. A Dortmund-Ems csatornán, mely a hosszanti vízvezetékes zsilipek kategóriájához tartozik, a zsilipfenék palánkfalak közé öntött fordított boltozatot alkot. E fenékboltozat finom homokon nyugszik; vastagsága a tengelyben 2'2 m. A palánkfalak mögött még agyagbélést is alkalmaztak, hogy átszivárgás ne történjék. Az Elba-Trave csatornán a zsilipkamrát betonból készítették, de 5 részben szétválasztva ; a két zsilipföre, a két ellenfalra és a fenékre megosztva. A feneket 04 m. vastag vasbetonból készítették ; a betonban 8 mm. átmérőjű, egymástól 0-33 m. távol elhelyezett, két egymásra derékszögű irányban húzták be a vasszálakat. Az ellen falak és zsilipfák érintkező helyének vízhatlanná tételére kátrányba mártott vaslemezt falaztak be. Az Odera-Spree csatornán az ellenfalakat 12—15 m.-es darabokból, betonból öntötték. Itt is gondoskodtak az egyes részek kellő vízhatlanságáról. A Majnán egymás hosszában két zsilipet készítettek: a kisebb függőleges falú 10'5 széles 85 m. hosszú s ennek folytatásaként ferdefalú 255 m. hosszú 20 m. széles nagy zsilip következik a hajóvonatok számára. A ferde zsilipkamralejtöket újabban száraz kőfalra rakott kőburkolatból készítik. A ferde ellenfalú kamra mindig olcsóbb a függőleges falúnál. De csakis nagy zsilipeknél czélszerü alkalmazni. Vízügyi Közlemények. XXII. 9