Vízügyi Közlemények, 1906 (22. füzet)

22. füzet

,110 ahol a hírős réteg csak 12 m. mélységben volt meg, ott előbb kőrakattal feltöltötték a feneket 9 — m. mélységre s a falat e kőrakatra alapozták. A falazatot közönséges malterrel készítették s csak kivételesen czement-malterrel. A fal erősségét Góbin módszerével számították. (L. az Annales 1883. évfolyamát.) Az alapozást mozgatható légnyomásos szekrényekkel végezték úgy, hogy a falazatban semmi fém alkotórész nem maradt benn. E szekrények munkakamrája 2 m. magas volt; a legnagyobb szekrény 20'20 m. hosszú és 6'67 m. széles, a legkisebb 18 m. hosszú és 5-40 m. széles. A munkaszekrény fölött egy másik szekrény volt súlyok számára, mely részben betonfalazatból, részben ólomsúlyokból állott. A munkaszekrényböl 3 kémény magaslott ki. A középső, a személyzet számára szolgáló kémény átmérője 07—14)5 m., fölötte 2-5 m. átmérőjű légkamra volt. A másik két kémény 14)5 m. átmérőjű, hasonló nagy légzsilippel. A munkakamrát villamossággal világították. A munkakamra fölött állványozás volt, mely a tetején padozatot hordott. A szekrény súlya a nyomósúlylyal együtt 410 t.-ra rúgott, mely a vízben 290 t.-ra redukálódott. Midőn a munkahelyet kellően kikotorták, a szekrényt hajó segélyével a munkahely fölé vitték. Csavarok segélyével lebocsátották a lánczon csüngő szekrényt a kellő mélységre. Mikor a szekrény feneket ért, a lánczokat kikapcsolták s a sűrített levegőt bebocsátották, hogy a víz eltávolodjék belőle. Ekkor hozzáláttak az alaptalaj kiegyengetéséhez s 1*20 m. magas falazatot raktak le a kivánt szélességben és hosszúságban. Ekkor felhúzták a szekrényt és tovább helyezték az előbbi helyzet közvetlen szomszédságába. Egy másik keszon, mely az előbbit követte, lerakta a 2-ik falazat-réteget s kitöltötte az első alapfalak közötti üres tért. A második keszon átnyergelte az első keszon rakta két alaptuskót s előbb búvár segítségével kitömték a két tuskó közötti tért gyorsan kötő czementmalter alkalmazásával. A munkálatot így folytatták föl egész — 1'5 m. magasságig. Volt olyan alapozó szekrény is, mely önmagában is úszóhelyzetbe volt hozható minden külön hajó segítsége nélkül. A szerző ez úszó szekrényt részletesen leírja. Itt csak annyit említünk meg, hogy a levegő és víz váltakozó bebocsátásával úszó, vagy bemerült helyzetbe volt a szekrény hozható. A — Г5 m. mélység fölötti falazatot szekrényes zárógát segítségével szabad levegőn készítették. E zárógát fenék nélküli, 17 m. hosszú, 4-2 m. széles és 2'9 m. magas, hengerelt vasszekrény. E vasszekrényt a már kész falazattuskók fölé úsztatták s aztán a falazat és a szekrény széle közé fagerendát szorítottak. Ekkor búvárok czementtejet öntöttek a fagerendák fölé, a szekrény alján körös-körül s így nagyon jó zárást létesítettek. Ekkor kiszivattyúzták a vizet a szekrényből s a falazást 0"50 m-ig fölvitték. Az egész falazást minden szerencsétlenség nélkül hajtották végre. A falazatban az egyenetlen ülepedés miatt itt-ott repedések támadtak, melyeket később eltömtek. Az ülepedés O'll—0-39 m. magassági különbözetet is okozott a falban, de a víz fölötti falazáskor ezt a különbséget eltüntették. A mozgó és úszó keszonok alkalmazása teljesen nyugodt tengert követelt. Hánykódó tengerkor az egész munka szünetelt. Ezért átlag 3 napból csak 1-en dolgozhattak. Megesett, hogy a hullámok a már helytálló keszonokat megrongálták ; sőt még a szekrényes zárógátat is szétrombolták.