Vízügyi Közlemények, 1906 (22. füzet)

22. füzet

,104 A jég gyakori jelenség a Majnán; évenként átlag 29 napon van befagyva. Ilyenkor a vízállás nagyon alacsony. Jégtorlódás ritkán van, mert felső vidékén később áll be az olvadás, mint az alsón. Kísérletek történtek a. csapadék és vízállások összefüggésének megállapítására is. És megállapították a lefolyás együtthatóját, hogy az esömennyiség hány °/

0-a érvényesül a folyóban. ÍO. A franezia árvízjelzés jelenlegi állapota. (Situation actuelle des études et des annonces des crues dans les principaux bassins français.) írta: Babinet. Az árvízjelzeszolgálatot Francziaországban a XIX. század derekán 1854-től 1860-ig léptették életbe. Belgrand a Szajnára, Collin és Comoy a Loire-ra, Poincaré a Meuse-re tett idevonatkozó tanulmányokat. Hasonló tanulmányokat tettek 20—30 évvel később Svájczban, Olaszországban, az Egyesült-Államokban, Csehországban, Magyarországban, Ausztriában és Németországban. Az 1900. évi meteorologiai kongresszuson Párisban Lemoine, a Belgrand tanítványa ismertette az árvízjelzöszolgálat állását Francziaországban. 1880 előtt már az egész Szajnára, a Loire-on Orleánsra (Sainjon), Nevers-re (Guillemain), Roanne-ra és fölebb (Mazoyer) kiterjedt az árvízjelzés. A Garonne 1875-iki borzasztó árvize után az adminisztratív szolgálatot rendszeresítették sokkal szélesebb alapon, mint azt Meuse departementben Poincaré már életbe léptette. A közmunka-miniszteri umbau Kleitz és Lefébure de Fourcy vezetése alatt vízjelzö bizottságot alakítottak. 1872-től 1876-ig Belgrand közrebocsátja a vízfolyásokra és az esőre vonatkozó észleleteket. Belgrand halála után 10 évre az árvízjelzö-bizottság nemcsak a Garonne-ra és Adour-ra, hanem az összes főbb franczia folyókra (a Rhône kivételével) kidolgozta az árvízjelzés adminisztratív szabályait. A torrens mellékfolyókra, melyek gyorsan viszik le árvizeiket s melyeknek magasságát nehéz előre pontosan megállapítani, megelégedtek, ha a felső állomáson észlelt magasságot s az árvíz érkezését tudatták. Ez alapon dolgozták ki a Saône, Durance, Drôme, Ardèche, Ain, Dordogne stb. vizek árvízjelzö szolgálatát. Végül magára a Rhône-ra is kiterjesztették az árvízjelzést 1901-ben. Az előrejelzés módjait a Manuel hydrologique du bassin de la Seine (1884), Études et données sur l'hydrologie générale de la France (1902) tárgyalják részletesen. Ezenkívül Allard (az Annales 1889. évi folyamában). Breuillé (az A. 1896. évi folyamában), Imbeaux (az A. 1892. évi folyamában) adtak szép értekezéseket erről a dologról. A csapadék és vízállások összefüggését Voisin (az Annales 1889. és 1892. évi folyamában) tárgyalta. Harlacher és Bittér Csehországban a vízjelzést a vízhozomány ismeretére alapították (Zeitschrift für Bauwesen, 1887), Allard, Mazoyer grafikus megoldást adnak. 11. Szemle. (Chronique.) a) A viller

s-le lac-i híd pillérje alapozásának újra való fölvétele. írta: Muuret. A Doubs folyó hídja Villers-le-Lac-nál két, egyenkint 23 m. nyilású. Középső pillérje 16 m.-re a fenék alá, 21 m.-re a vízszín alá van alapozva, míg a hídfők czölöprácson nyugszanak. A pillért kisvízkor légnyomásos úton hajtották le 11-91 m.-re