Vízügyi Közlemények, 1906 (22. füzet)
22. füzet
,101 A csatornán 7 vasúti híd (köztük egy emelöhíd Lübecknél), 1 keskeny vágányú emelöhíd Lauenburgnál, 20 közúti híd (egy emelöhíd Lübecknél) és 3 gyalogjáróhíd. E hidak közül a szerző a lübecki emelöhidat részletesen ismerteti. A munkálatokhoz 1896-ban kezdtek hozzá és 1900-ban végezték be. A költségek 29,440.000 frkra rúgnak, melyből 9,375.000 frkot a porosz királyság, a többit Lübeck állam fedezte. A forgalom 1901-ben 2270 hajó volt 210.236 t. teherrel. 8. A mozgó metier alakjának elmélete. (Hydraulique fluviale. Vérification théorique des lois empiriques relatives à la forme du lit des rivières à fond mobile.) írta: Fargue. A Garonne-on és más folyókon tett észleletek kimutatták (l. Annales 1868, 1882, 1894 és 1900 évfolyamát), hogy a folyó fenekének hosszanti metszete és a folyógörbület görbeségének vonala nagy hasonlóságot mutat, amennyiben a nagyobb görbületnek nagyobb mélység, kisebb görbületnek kisebb mélység felel meg. Ezenkívül észlelhető az is, hogy a legnagyobb mélységek a legnagyobb görbületektől az inflexiók távolságának Vi—Ve-részével lejebb tolódnak. E szabályokat most Fargue elméleti úton próbálja lehozni. Föltételezi, hogy a folyó permanens vízállapotban van. Valamely keresztszelvényen átfolyó Q vízmennyiség egyik oldalon a keresztmetszettel, másik oldalon egy görbefelszínnel gondolható elhatárolva, mely felszínnek pontjait megkapjuk, ha a keresztmetszet minden egyes pontjában a hozzátartozó sebességet fölrakjuk. Gondolható az is, hogy az egész vízmennyiség e térfogat G súlypontjában van konczentrálva s az egész vízmennyiség közös V sebességgel mozog. Valamely lejebb esö szelvényen az átfolyó vízmennyiséget a G' súlypontban gondolhatjuk konczentrálva, amint V' sebességgel halad tova; mindazonáltal a G' tömeg elemei nem a G tömeg elemeiből tevődnek össze. De Fargue föltételezi, hogy a belső súrlódás, mely a vízelemek különböző sebességét hozza létre, О értékű, vagy legalább is elhanyagolható úgy, hogy a G víztömeg G' pontba jut. És keresi ennek a víztömegáthelyezödésnek az útvonalát. A víztömeg lefolyása ellen hat: 1. a súrlódás a fenékhez, mely a folyással ellenkező irányú és érintőleges a Q vízmennyiség ama részéhez, mely a mederrel érintkezik ; 2. a külső reakczió, mely merőleges erre az érintkező felszínre. Mindkét erő a vizes kerület minden pontján arányos az ott levő sebesség 2-ik hatványával, illetőleg a megfelelő felszíni sebesség négyzetével. A súrlódást az eredő támadáspontjába, az ellenállás középpontjába, F-ba, gondolhatjuk konczentrálva. Ez a F pont szükségképen a G pont alatt fekszik és közelebb van a nagy sebességek és nagy mélységek helyéhez, mint a G. к G К vonal ferde, mind a függélyes metszethez, mind a vízszintes síkhoz. A vízmennyiség középpontja tehát eröpárnak van alávetve, mely mind függőleges mind vízszintes irányban elforgatni akarja s mivel az elfordulás nem lehet végtelenségig egyirányú, mind a vízszintes síkban, mind a hosszanti metszet irányában sinusvonalszerü lesz. Egyelőre nem tekinti ez eröpárt és az ellenállás R eredőjét a G pontban alkalmazva gondolja. Ami a meder N reakczióját illeti, ez is eröpárt és a G pontban gondolható eredőt ad. Ez eröpártól eltekintve, csakis az N reakczióval foglalkozik Fargue.
