Vízügyi Közlemények, 1905 (21. füzet)

XIV. Fejezet. Hang-csou öböl özönárja

9í hogy a folyó a nap bizonyos szakaiban kifelé a tenger felé áramlik, aztán megint máskor a víz ellenkezőleg, a tenger felöl visszafolyik a folyón fölfelé. Ezt a váltakozó járást az árapály okozza. A váltakozó járás miatt pedig a rekesztö-zátony épül fel. A Sang-haiban székelő kereskedelmi kamara már régen foglalkozik azzal az eszmével, hogy valamiféle szabályozás által ezt a rekesztö-zátonyt eltávolítsa. Mindenféle terveket nyújtottak be már e végett, de egyik sem támaszkodik tanulmányokra s egyik sem alapos tudás eredménye.* Abban a reményben, hogy tisztán tudományos czélú kutatásaimmal a jó ügynek hasznára leszek, tanulmányaim eredményéből levonva a konzekvencziákat, a szabályozás tervére is javaslatot nyújtottam be a kamarához, figyelmeztetve öt az előbbiek felületes voltára, a nélkül azonban, hogy bármiféle vállalatot is elfogadnék. A kamara, amint később megtudtam, figyelmeztetésemet akczeptálta és az eddig benyújtott terveket teljesen elejtette. Kétségtelen, hogy a rekesztö-zátony megcsökkentése csakis úgy sikerül, ha a folyónak állandó, egyirányú áramlást biztosítunk. Ezzel ugyan még nem szűnik meg korántsem teljesen a zátony, de a Hoang-pu folyó különös körülményeinél fogva nagyon valószínű, hogy alaposan megkisebbedik. A folyó ugyanis nem torkollik nyilt tengerbe, hanem a Jang-cze-kiang medrébe, ahol a víz apálykor úgy mint dagálykor mozgásban van. Addig azonban, amíg a folyóban olyan jelentékenyek az egymással ellenkező irányú áramok, addig szóba sem jöhet a zátony eltávolítása. Az áramlásokat tehát okvetetlenül egy irányúvá kell tennünk. Elérhetjük ezt azzal, hogy a folyó alsó szakaszát egész hosszában annyira összeszorítjuk, hogy a folyó saját vízmennyisége az egész medret igénybe fogja venni, amit úgy tekinthetünk, mintha a folyót egész alsó szakaszára elosztva olyan magasra felduzzasztanánk, mint a tenger dagályának a szine. Ebben az esetben dagály idején a folyó csak igen lassan, apály idején pedig nagy sebességgel áramlana, de mindig kifelé a tenger felé.** Nem ilyen egészen egyszerű ugyan a dolog, amikor egész részletességgel tanulmányozzuk a vízjárást, azonban a tervezés részletes tárgyalása nem tartozik ide, csak annyit kell említenem, amivel világossá teszem, hogy első dolog azt megtudni, hogy tulajdonképen mennyi a folyó saját vízmennyisége? Ha ugyanis a folyónak olyan kevés a saját vize, hogy e miatt igen erősen össze kellene szorítani a medret, akkor előállhat az a kellemetlenség, hogy a hajók az uj meder szűk volta miatt nem közlekedhetnek. Viszont, ha a folyónak bőven van saját vize, esetleg igen kis korrekcziók már is tetemesen javítják a helyzetet. A vízmennyiség meghatározása azonban ilyen váltakozó áramlású folyómederben közelről sem egyszerű. Csekély eszközeimmel, egyedül, gyakorlatlan munkásokkal és rövid idö alatt csak nagyon is hozzávetőlegesen határozhattam meg a folyó saját vízmennyiségét, annál is inkább, mert nem is ez volt tanulmányaim föczélja. *A külföldön boldogulni akaró kalandorok minden alkalmat megragadnak, hogy valami zsíros munkához jussanak s azért minden ilyen tervezés alkalmával gombamódra nő a vállalkozások különféle formája, elönyösebbnél elönyösebbnek látszó ajánlatok, tervek és ideák. Legnagyobb részük szédelgés. ** Surellnek ez a Rhone on nem sikerült, de amint említém, más körülményekkel kellett számolnia.