Vízügyi Közlemények, 1905 (21. füzet)

XII. Fejezet. A Jang-cze-kiang és Czien-tang-kiang deltája

12 A khinai térkép s az a csekély betekintés, amit Sui-ping-hszién vidékéről nyertem, adnak azonban némi felvilágosítást. A khinai térképen ugyanis Sen-hszi tartomány déli részének kivételével sehol sem látunk annyi helységnevet beírva, mint ezen a lapályon. Egymás hegvén-hátán tolong itt a sok khinai helynév, alig lehet köztük eligazodni. Azonban a helységek ilyen sűrűsége között nagy üres, fehér foltokat látunk, amelyeken semmiféle jelzés sincs. A khinai térképeken rendesen ott nincs sok helységnév, ahol hegyeket rajzolt a térképrajzoló: de itt még az ismeretes hegyjelzések (/У

4) is hiányoznak. Ilyen foltot láttam Sui-ping-hsziéntöl keletre. Óriási, sötétszínü síkság, amelyen nem hogy valami ház, de egyetlen fa sem emelkedik. Tökéletesen emlékeztet a Ta-ku erőd körül látható rettenetes sivár, nyirkos homok-síkságra. Nyirkos, mocsaras, árvizektől járt helyek lehetnek ezek, s valószínűleg nem mások, mint egy nagy, kitöltött tómedenczének utolsó maradványai. Kétségtelen, hogy a Huai-ho elörényúló deltája temette be ezt a tóságot s a delta tetejére még felül a Hoang-ho stb. rakta le törmelékkúpját. Eldöntetlenül hagyva a kérdést, a térképen semmiféle határozott jelzést sem tettem erre a vidékre, tartsuk fenn a megbizonyosodást későbbi utazók feladatául. A Jang-cze-kiang és Czien-tang-kiang közt fekvő terület nagyon alacsony, alig magasabb a tenger színénél. Ez a helyzete a rizstermelésre s a vízi közlekedésre nézve ugyan rendkívül alkalmas, azonban a Hang-csou öböl dagályhullámának sajátságos járása veszélyezteti a mély lapályt. Ez a tünemény a Hang-csou öböl. özönárja,

1 amelylyel a következő fejezetben részletesebben fogunk foglalkozni, miután néhány érdekes tulajdonságát sikerült kerülő uton tanulmányoznom. Ez az özönár nem más, mint a rendkívül magas dagályhullámnak tarajzó, cascade-szerü formája. A dagály nem emelkedik az öbölben lassan, fokozatosan, mint egyebütt, hanem mintegy 3—4 m. magas víztorlasz alakjában gördül be a dagályvize, olyan lerohanással, amely lehetetlenné tesz az öbölben úgyszólván minden közlekedést. Csak a könnyű és szilárd khinai hajók merik megtenni, hogy a sebesen rohanó árral felragadtatják magukat s berepülnek vele Hang-csou-fu kikötőjébe. A dagály olyan magas, hogy a hajócsatornákon át nagy részét ellepné a delta vidéki mély lapálynak s azonkívül a vízi utakon a közlekedést lehetetlenné tenné. Ez ellen a tünemény ellen építették a khinaiak azt a csodálatos partvédelmezö müvet, amely mintegy 300 km. hosszúságban keríti a Jang-cze és a Czien-tang-kiang egyesített deltájának déli oldalát, Ilang-csou-fu-tól egészen fel a Jang-cze-kiang tölcsértorkolatába. A Jang-cze torkolatában egyszerű, földből épített gát ez. Hasonlóképen a félsziget déli oldalán, Kin-san-hszién előtt, ahol először láttam, szintén csak földfeltöltés. Itt még ugyanis nem olyan veszélyes a dagály járása. Valószínű tehát, hogy a félsziget csúcsán szintén csak földfeltöltésből áll, mert hisz itt meg épen nem olyan erőszakos a tünemény. A delta itt rendkívül gyorsan növekedik, a legelső gáton kívül már újabbat kellett építeni s ma már ez is 4—5 kilométerre van a parttól. 1 Azelőtt a Seine torkolatán is jelentkezett, ott mascaretnek, az Amazonasz torkolatán pororocának s a St. Lawrence folyón «borc»-nak nevezik. A Seine szabályozása óta onnan eltűnt.