Vízügyi Közlemények, 1905 (21. füzet)

X. Fejezet. A rizstermelés Dél-Kinában

12 fel van töltve. A folyó középvízmedrének szélessége 200—-300 m. Lúczy ugyan a feltöltődés okozta fonák helyzetért a gátolás szűk voltát teszi felelőssé, de ez a kérdés azt hiszem, alapos megfontolás után épen az ellenkező feleletet fogja involválni. A szűk gátolás ugyanis az egyetlen módja annak, hogy a lerakódások létesiilését megakadályozzuk. A folyó hordaléka igen durva és tetemes mennyiségű. A középvízmeder túlságosan széles, mert zátonyok akadályozzák a folyón a hajózást. Egészen más a képe a folyónak közvetlen Han-kou felett. Itt igen szúken van gátolva, a víz rohamos sebességgel ömlik mély, szabályos medrében s lerakodásoknak nyoma sincs. Itt magam is láttam a folyót s a rendkívül szúk gátolás előnyét, de a gátak hatalmas magasságát is megjegyzésre méltónak találtam. Sajnos a Jang-cze-kiangnak nem ismerjük olyan részletesen a természetét a lapályon végig, ámbár gőzhajók is járnak rajta. Annyi bizonyos, hogy a Jang-cze is be van gátolva, de azért sok árvíz sanyargatja a síkságot s ami igen nagy baj, a belvizeket nem lehet levezetni. Állandó jellegű tavak teszik értéktelenné a pompás alluvium nagy részét. A legnagyobb ezek közül a tavak közül a Tung-ting-tó, amely a lapály déli felét foglalja el s vízállása teljesen a Jang-cze-kiang vízállásától függ. Nem is más ez, mint mélyebben fekvő ártere a folyónak. Kis víz idején, tehát télen egészen kiszárad, nyáron pedig megtölti a főfolyam árvize s ekkor területe valószínűleg meghaladja az 5000 km

2-t. A síkságot és a tó környékét sűrűn behálózzák a hajózó csatornák s a vidék kulturális jellege valószinüleg olyan, mint alább, a Jang-cze völgyének minden tágulatán. A Jang-cze ugyanis a han-koui lapályt elhagyva változatos, itt-ott festői részletekben gazdag vidéken folyik végig. Hol jobbról, hol balról közelednek a hegyekegészen a folyam partjáig, söt itt-ott a folyó egészen alá is mossa a magaslatoklábait. Másutt meg lateritplatókkal szegélyezett alluviális medenczékké szélesül ki a folyó völgye, ahol a khinai kultura teljes pompájában fejlődik ki. Ezen a szakaszán magam is részletesen tanulmányozhattam a folyó egyes részleteit s innen a szabályozás módszereit magas kifejlődésében ismertethetem. Mielőtt azonban erre rátérhetnék, szükséges, hogy néhány vonással megismertessem a rizsmüvelés módjait s hatását a folyók vízjárására. X. FEJEZET. A rizstermelés Dél-Khinában. Amíg Észak-Khina búzatermelő rónáin sok hasonló vonást találhatunk hazai alföldi viszonyainkhoz, addig azok a területek, ahol a rizst müvelik, teljesen különböznek a mi vidékeinktől. Ahol csak elegendő vizet lehet kapni arra, hogy a kis gátakkal elkerített rizstáblákat állandóan víz alatt lehessen tartani, ott a rizstáblák szakadatlanúl borítják a lapályt s felemelkednek a hegyoldalakon, mint óriási lépcsők, egészen a sziklás meredélyek tövéig. A rizsföldek müvelése a következőleg megy. Az erre szánt területet gáttal veszik körül, a gáton át csak a befolyásnak és a kifolyásnak szánt helyen közlekedik a víz, egyébként a töltések gyalogutakul szolgálnak s bizony óriási területeken ezek az egyedüli erei a közlekedésnek: keskeny gyalogutak, amelyeken alig kerülheti ki egymást két ember. Egészen lapályos alföldön a táblák egy-némelyikét nem lehet