Vízügyi Közlemények, 1905 (21. füzet)
VI. Fejezet. A Hoang-ho alsó szakaszának helyzetváltozásai
12 Az eddig elmondottakból kiviláglik, hogy a folyó általánosságban főágával az északi iránytól mindinkább északkeletre, majd keletre, aztán délkeletre s végül majpnem egészen délnek indult, aztán ismét visszafelé, DK felé, majd most egy ugrással ÉK felé talált lefolyást. Nagyon valószínű, hogy a legközelebbi nagy változása alkalmával ismét az északiasabb irány felé fog törekedni, mindamellett, hogy mellékes ágakat minden időben, hol erre, hol amarra fog kibocsátani. Ennek a sajátságos, általában meglehetősen szabályos mozgásnak a magyarázata nem kíván semmiféle különös természettüneményt segítségül. Meg fogjuk azt egyszerűen magyarázni a törmelékkupok fejlődésének természetéből. Az ötvenes évek elején történt változás időpontjára nézve eleinte kétségek merültek fel, de ma már Elias Ney utazásai alapján jól ismerjük az eseményt és annak borzalmas következményeit. 1 Az 1851. évi nyári árvíz alkalmával átszakadt a lolyam északi gátja Lan-jang-hszién és Lung-mönn-kou közt. A folyó árvizének egy része északon szétterült az alföldön, hírmondót sem hagyva az eseményről. Az 1852-i árviz a szakadást még jobban kitágította s ekkor már a folyam eddigi ágán nagyon megcsappant a lefolyó vízmennyiség. Az 1853-i árvíz végre olyan nagy mértékben szétdúlta az északi gátakat s ekkor már olyan mély medret vájt magának a folyó északkelet félé, hogy a délkeleti ág teljesen szárazon maradt s minden vizet a korábbi Ta-csing-ho vitt a tengerbe. Ennek a változásnak részletesebb lefolyásáról és következményeiről igen jó és tanulságos leírást olvashatunk Ney Eliastól az idézett helyen. A folyam régi medre mentén, különösen Hszü-csou-fu alatt mindenütt látni a hajdani jólétet. Amig a folyam erre járt, dúsan öntözték belőle a termékeny, lapályos vidéket, de mióta a folyam elhagyta ezt a medrét, az öntöző csatornák, a víztartómedenczék szárazan maradtak, a homokos lapály félig-meddig sivataggá vált s a lakosság legnagyobb része elköltözött. Elias azt hiszi, hogy a nien-fei nevü lázadók a 60-as években nem voltak mások, mint az így tönkre ment, elégedetlen parasztok, akik kenyér nélkül maradva, rablásra és pusztításra indultak. A Hoang-ho déli ágának felsőbb részein sohasem volt ilyen szépen rendezett öntözés, ilyen dús kultura. A vidék mindig száraz és homokos volt, amint azt később le fogom írni. A Sárga folyó déli ága mentén nagy volt tehát a folyam mederváltozása folytán bekövetkezett nyomorúság. De még rettenetesebb csapás érte azt a vidéket, amerre a folyam útját vette a gátszakadás után. Lung-mönn-kou helység körül van a szakadás helye, amit Elias jól látott s megkapóan írja le, hogy a folyamot a gátszakadás elzárásával lehetetlen volna régi medrébe visszatéríteni, mert régibb ágya magasabban fekszik, mint a környező alföld. Közvetlen a gátszakadás alatt valami mederféléje már volt a folyamnak 1867-ben, de rettenetes volt nézni azt a pusztítást, amit elkövetett. Képzelhető, hogy a kitóduló víztömeg is megtette a magáét, de hát hisz ez éppen akkor pusztít legrettenetesebben, amikor nem lehet nyomát sem látni. Igen súlyossá tette azonban a katasztrófát a folyamnak az a tulajdonsága, ami vizsgálódásunknak egyik fő tárgya lesz, t. i. azaz irtózatos mennyiségű hordalék, amivel valósággal eltemette még a romokat is. Elias látott házakat, amelyek majdnem a párkányig fel voltak 1 Ney Elias : «Notes of a journey to the new course of the Yellow River, in 1888. — Journal Roy. Geogr. Soc. Vol XL., 1870. p. 1.
