Vízügyi Közlemények, 1905 (21. füzet)
IV. Fejezet. A khinai nagy alföld
12 toztatva azt. Sajnos, ez igen széles, talán legszélesebb öve a khinai alföldnek s mint ilyen megérdemli figyelmünket. A harmadik zóna végül a folyók deltája. A Pei-ho deltája, amelynek felépítésében valamikor a Hoang-ho nyújtott hatalmas segítő kezet, mert # a legrégibb históriai adatok szerint hajdan itt ömlött a tengerbe, Tien-czin vidékén vagy még azon felül kezdődik. A Vei-ho alsó folyásában valószínűleg a deltaképzödményen, vagy annak alsó határán folyik, a Hoang-ho pedig úgy látszik, hogy már Czinan-í'u alatt deltájára lép, amelyet azonban Elias Nay leírásai alapján árvizei alkalmával nagy mértékben feltölt. Sokkal biztosabban ki tudjuk jelölni a delták határát San-tungtól délre. A Hangcsou öböl déli partján, az a keskeny alföld sáv, amit olyan nehéz megvédelmezni a Hang-csou öböl özönárja (mascaretje) ellen, nem más, mint a Gzien-tang-kiang s néhány más folyó deltája. A Hang-csou öböl és a Jang-cze-kiang között az a nagy háromszögalakú terület, amelyen Sang-hai van, tisztán és teljesen a Jang-cze-kiang és a Czien-tang-kiang egyesített deltája, amely előre való növekedése közben teménytelen apró sziklaszigetet csatolt a szárazföldhöz. A Jang-cze-kiangtól éjszakra egészen a nagy tavakig, szintén nem más az alföld, mint a Jang-cze deltája. A nagy tavaktól éjszakra, egészen San-tung magaslatáig terül el a Hoang-ho második, déli deltája, amelynek felépítésében a Huai-ho is segédkezett. A Jang-cze és a Hoang-ho összenőtt deltája zárta be a nagy tavak medenczéjét. A Pei-ho deltája még ma is nagy mértékben növekedik. Kellemetlen zátonyok zárják el a folyó torkolatát s mindinkább előre tolják a takui partokat. Mivel azonban a dagály okozta áramlás az öbölben meglehetős erős, messze széthordja a folyam sárgás iszapját az éjszaki, majd a déli partok mentén s a környezeten szétterülve, egyszerre tetemes területen emeli az öböl fenekét és növeli a partokat. Aki hajóval közeledik Ta-ku felé, már jól kiveheti az ott állomásozó hajókat, amikor még a partnak nyomát sem látja, olyan alacsony. Amellett semmi kultura rajta, egyetlen fa, egyetlen bokor sem emelkedik a végtelen horizon fölé. Csak Ta-ku erődjei sötétlenek, meg az erödök tövében az a kis fészek, amely sárral épített falaival, sárral tapasztott tetejével alig lelhető meg a borzalmasan kopár homoksíkságon. Amerre a szem ellát, sehol egy talpalatnyi fú, még kevésbbé bokor vagy fa. Véghetetlenül sivár, pocsolyáktól csillogó, teljesen átázott és sima homoktalaj köröskörül. Ha egyszer kiszáradhatna, valóságos homoksivataggá változnék az egész szomorú vidék. Csak a sópárolók medenczéinek deponiái, meg azok a szélmalmok látszanak, amelyek a tenger vizét emelik a sópárolókba. Sajátságos és zseniális szélmalmok ezek! Vertikális tengely körül forgó vitorlák, valóságos vászonvitorlák hajtják, amelyek csak elöremenet feszülnek, amint a szél oldalt fordul reájuk, visszacsapódnak és nem fogják meg a szelet. Bármilyen irányú szélben egyformán dolgoznak tehát s amellett nagy vitorlafelületükkel lassú, de tetemes munkát végeznek. Első alkalommal gőzhajóról, másodszor vasútról láttam őket. Harmadszor ezeknek a kedvéért kiszálltam Tong-kuban, de a feneketlen sáron át nem tudtam őket megközelíteni, különben is pihentek már, csak nagy favázuk állt a pusztaságon (deczember közepén).* * Joan Nieuhof (Gezantschap Der Neerlandtsche Oost-índische Compagnie, Amsterdam 1665. p. 119. Ugyanannak antwerpeni kiadásában a 77. lapon) szintén ábrázol ilyen vitorlás vízemelöket a Hung-czi tó partjáról, Pao-ing közeléből. A fametszeten a szerkezetet nem lehet kivenni.
