Vízügyi Közlemények, 1905 (21. füzet)

I. Fejezet. A tibeti magasföldek és a mongol puszták

I. FEJEZET. A tibeti magasföldek és a mongol puszták. Amint már említettem, «Tibeti magasföldek» név alá foglalhatjuk össze azt a 3—4000 m. magasságú fennföldet, amely a Himalaja és az Altün-tag—Ki-lien-san hegyóriások között fekszik s magába zárja a khinaiak Kuku-nor nevü külső tartományát is. A területen legnagyobb részt kelet-nyugati irányban 5—6000 méter magas hegylánczok húzódnak s bár ezeknek hómezöiröl tekintélyes folyók jönnek le a magas fekvésű völgyekbe, mégis a tartomány legnagyobb része gyéren lakott pusztaság. Igen sok a lefolyástalan medencze is, amelyeknek fenekét sósvizü tavak töltik ki. Sűrűbben lakott csak a Bramaputra felső völgye, ahol a folyót a tibetiek Szanpo néven nevezik; itt feküsznek Lassza és Sigacze tekintélyes városok, ahol a tibetiek kultúrájának emporiuma van. Ez a magasföld különösen azért érdekel bennünket, mert itt erednek Kelet- és Dél-Ázsia legnagyobb folyói, a Hoang-ho, a Jang-cze-kiang, a Mekong, a Szalvin^ talán az Iravadi, a Bramaputra és az Indus. Sajnos azonban, ezeknek a folyóknak a forrásvidékei legnagyobb részt még ismeretlenek. Jobban ismerjük a Han-hai területét, azt a hosszú és széles puszta-sávot, amely a Pamir hegyóriásaitól egészen Mandsuország erdöborította hegyvidékéig terjed. Ennek a vidéknek legnagyobb részéről nem folyik le a víz a tengerbe, hanem zárt medenczékben gyülemlik össze a csekély csapadék, sóstavakat alkotva. Éjszakon a Tien-san, majd az Altái hegység, délen a Kuen-lün, az Altin-tág, a Nan-san és az éjszak-khinai hegyvidék határolják. Határolásának két fötipusát lehet megkülönböztetni, ami azonnal szembe ötlik, ha egy pillantást vetünk a térképre. Bizonyos részei a határolásnak olyanok, hogy a határoló hegyekről jövő folyók és patakok a puszták felé tartanak, aztán vagy eltűnnek a pusztán, vagy pedig sós tavakban gyűlnek össze. Ebben az esetben a pusztai jellegű vidékek határa közel összeesik a vízválasztóval. A folyók alsó szakaszán pedig, ahol az a hegyekből kilép és a lapályra érkezik, keskeny, az öntözések révén kulturára alkalmassá tett oázis-zóna keletkezik. A határolásnak másik neme olyan, hogy az nem egyszersmint vízválasztó, hanem a pusztákról a tengerfelé lefolyásra jutnak a vizek a határoló magaslatokon keresztül. Erre az esetre különösen a Hoang-ho és az Amur felső vizei szolgáltatnak szembeötlő példákat. Ügy hidrografiailag, mint földrajzilag igen jól határolt és rendkívül érdekes ennek a pusztai zónának legnyugatibb része, az ú. n. Tarim-medencze, vagy KeletTurkesztán, a Tien-san, a nyugati Kuen-lün, a Ruszki hegység és az Altin-tág között. Az egész medencze általában meglehetősen magasan van. Legmélyebb részét