Vízügyi Közlemények, 1905 (21. füzet)

XIV. Fejezet. Hang-csou öböl özönárja

12 A moraj mind erösebb lesz, elnyomja a szabályos hullámok ki-kiújúló zúgását s a fehér csík elválik a horizon vonalától s lassanként a tajtékzó, forrongó torlaszban a le-leomló s tajtékká túrt habokat meg lehet különböztetni. Végre meg lehet jól különböztetni rajta a részleteket. Látni lehet, hogy a hai-ji-i partfalról visszalöketve, valami hullámféle zavarodás fut rajta keresztben. Látni azt is, hogy a közeledő vízfalnak az a része, amely a folyó legszélesebb, álló hullámokat hányó része felett rohan, az a legmagasabb s egy kissé hátramaradt. Ekkor vettem róla az első képet, amelyet a 49. ábrán láthatunk. Azután a tünemény egészen közel ér. Reszket a kőfal és a rözsesarkantyú, menydörgéshez hasonló robaj hallatszik s a vágtató paripa sebességével rohan el a tünemény a bámuló szemei előtt.

1 Erről a pillanatról ad képet az 50. ábra. Amikor ezt fölvettem épen leomlott 49. ábra. A Czien-tang-kiang özönárja Hai-ning-csouból tekintve. a homlokfal középső része s a leomlásnak 3 nagy redő képében maradt nyoma. De ez a három-négy redő csak pillanatig volt látható, ismét eltemette azt a forrongó habtömeg. A homlokfal magassága 3'8 m eltekintve a rendetlen felszökkenésektől. Alakja a vízesések parabolikus vonalához hasonlít, de legnagyobb részt takarja a leomló habok tömege. A szabályos álló hullámok az utolsó pillanatig láthatók voltak, meglátszik ez a fényképen is, tehát a folyó kifelé való folyása nem csökken, hanem, valószínűleg jókora darabon, a tenger sós vize felette gördül a kifelé tartó édesvíznek. A viszonyokat az 51. ábra tünteti fel. A homlokfal nem nagyon hosszú, nem ér át a túlsó alacsony partig, hanem csak azt a részt látszik átfogni, ameddig a víz sebesen folyik kifelé. 1 Moule, hang-csou-fui misszionárius megpróbálta lóháton együtt tartani vele, de nem birta ki.