Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

8 használható dolgokat, hajnalban taligán a városon kívülre elszállították és trágyául használták. Azonban a dépotoir működését nem folytathatta rendesen, mert a Bondyerdö hadi müveleteknek volt kitéve; ezért a dépotoirt a csatornával direkt összeköttetésbe hozták s igy az ürülék St. Denisnél a Szajnába jutott. Később a lovakra szükség lévén, a tonnás szállítás egy részét megszüntették s az árnyékszékeket a csatornával direkt kapcsolatba hozták. A csatornák rendesen működtek az ostrom alatt. Csak a vízvezeték vize kevesbedett meg, mert az Ourcq csatornát és Dhuis vezetéket az ellenség elrombolta. így a csatorna vízszállítmánya tetemesen megkisebbedett. A szemétnek az utczára való kirakását betiltatták, mivel a városon kívülre való szállítása nem volt lehetséges. A szemetet kosarakba kellett rakni és aztán szeméthordó kocsikon reggel kiszállították. A kocsi közeledtét csengettyű jelezte. A háború alatti berendezés megmutatta, hogy az ürüléket veszély nélkül lehet a csatornába ereszteni s a Bondy erdei lerakót czélszerü megszüntetni. Jónak bizonyult az új szeméthordás módja is. 3. A Forez-síkság- lecsapolása és öntözése. (Mémoire sur l'assainissement et l'irrigation de la plaine du Forez.) írta : Graeff. A Forez-síkság a Loire départementban kiterjedt terméketlen terület volt. Megjavításának eszméje már 1825-ben fölvetődött. Elöször csupán öntözés alá akarták fogni, de Boulangé mérnök 1847-ben elvül állította föl, hogy előbb a lecsápolást kell rajta végrehajtani, aztán kell öntözés alá fogni. Boulangé a baj föokát a számos tóban látta, melyeket úgyszólva nem is rendes vízfolyások tápláltak, hanem az esővíz gyűlt föl bennük és inkább csak mocsarak voltak; ezért első sorban a mocsarak lecsapolását és a vízfolyások tisztogatását ajánlotta. Boulangé azonban a Loire département-t elhagyván, az ügy sokáig hevert, bár 331 tónak lecsapolását elrendelték; később e rendeletet visszavonták. 1856-ban Graeff vette kezébe az ügyet. Ö is a lecsapolást tette első feladattá, de sokkal nagyobb kiterjedésű árokhálózatot és az alácsövezés alkalmazását is javaslatba hozta e kötött altalajú vidéken. De a lecsapolás még nem adta volna meg a 60,000 h. kiterjedésű síkságnak a kellő termékenységet, az öntözés módjáról is kellett gondoskodni. A birtokosokat nehéz volt meggyőzni a haszonról; de végre sikerült a lecsapoló munkálatba bevonni őket oly feltétellel, hogy a birtokosok a költség 3/e-át, az állam 2/

6-át, a département 1/

6-át viselik. E lecsapoló munkálatokat érdekeltségi körök szerint, társulatok megalkotásával kellett végrehajtani. így is a közegészségügyi érdeket tolták előtérbe, hogy a munkálatok megindíthatok legyenek. Ezenkívül czélszerünek mutatkozott a lecsapolást egy kisebb darabon, egyik társulat területén mutatni be legelőször. Az öntözést 3 társulat területén a Loire-ból kivezetett csatornából tervezték; a többi társulatra pedig azt gondolták, hogy őket a Coise-on és Lignon-on tervezett völgyzárak és mesterséges tavak útján látják el öntöző vízzel. A tervek és előleges költségelések kimutatták, hogy a lecsapolás és öntözés az egész Forez-síkságon 10.540,000 frk-ba kerül s ezzel szemben legalább is 40.029,700 frk. értékgyarapodás várható. A lecsapoló munkák után a Forez-csatorna kiépítése került sorra. E csatorna a Loire-ból vezet ki, hogy a síkság egy részét öntöző vízzel lássa el. Az előirányzat szerint 4'4 millió frankra rúgtak a költségek. Minimális vízállásnál a Loire 6 m

3-t