Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

62 vízszintesen mozgó kocsi volt elhelyezve, melyről emelöcsigák csüngtek le. A darút forgató, a kocsit és köteleket mozgató gépezet a torony-szerkezetben volt elhelyezve. A csigákon lecsüngő kötél viselte a köhordó-készüléket. Az árbocz megfelelő forgatásával s a kocsi megfelelő eltolásával a kőtömböket igen pontosan lehetett a kellő helyre lerakni. 3. Szemle. (Chronique.) Gőzhajó összeütközése a new-yorki kőpartfallal. New-Yorkban egy 4000 tonnás hajó az orrával partfalba ütközött ferde szög alatt. A partfal úgy megrongálódott, hogy kijavítására 125,000 frankot fordítottak, míg a megvasalt orrú hajó nem szenvedett kárt. 4. Crapoime Ádám műve. (L'oeuvre d' Adam de Craponne.) írta : Félix Martin. Craponne Ádám, a XVI. század egyik nevezetes mérnöke, 1525 körül született Salon-ban (Provence). Főműve az a csatorna, mely a Crau-síkságot szeli át. A Crau nagy homok-kavics-rakodmány, mely a XVI. században mintegy 53,000 h. kiterjedésű teljesen terméketlen térség volt az Alpines hegyláncz déli és nyugati oldalához csatlakozva. E síkságot, mely a Rhóne-ig és a tengerig terjed ki, a jégkorszakban a Durance hordaléka építette föl. Craponne eszméje az volt, hogy a Durance-ból csatornán kiveszi az iszapos vizet és vele fölsankolja a síkságot és így termékenynyé teszi. A gondolat teljesen jól megérlelt és kivihető volt. Mint századok multán a mérések (melyeket Hervé Mangan teljesített) kimutatták, a Durance évenkint 17.723,321 tonna szilárd alkatrészt visz magával, mely kitűnő termékenyítő erejű. Craponne nivellálása pedig kimutatta, hogy ha a Cadenet-hídnál veszi ki a vizet s az Alpines hegylánczot mély bevágással átszeli, a zavaros vizet a Crau-síkságra lehet vezetni. Craponne a csatornát első sorban sankoló-csatornának készítette ; öntözésre csak később használták. Ezért a víznek oly sebességet adott, hogy a csatornában ne rakhassa le iszapját; e sebesség néhol 2-5 m.-t tesz ki mperczenkint. A csatorna 12—15 m

3-t emészt, bár Craponne arra is gondolt, hogy a vízhozományt 18 m

3-ig szaporíthassa. A csatorna Lamanonnál ket ágra szakad : az Arles felé vezető 7 m

3-t, a Salon felé vezető 5'5 m

3-t emészt. Az anyacsatorna hossza 33 km. ; a saloni ág, mely a Berre-tóba szakad, 22,913 m. hosszú; az arlesi ág pedig, mely az Istrescsatornát bocsátja ki magából, 50 km. hosszú út után szakad a Rhóneba. A csatorna összes hossza 145,582 m., esése 15—20 cm. m.-kint, de ezen kivül még számos hirtelen bukás is van rajta malmok hajtására. Craponne a vízkivételi gátat nem készítette állandó műnek ; ismerte a Durance kóborló természetét s azt a körülményt, hogy medrét nemcsak vízszintes, hanem függőleges irányban is eltolja. Ezért karózást és rőzsemüveket használt gátúl, melyet ferdén helyezett a folyómederbe. Az ily gát folytonos javításra szorul, de teljesen megfelel a Durance természetének. Mai napig a csatornával 13,000 h. földet kolmatáltak s a mezőgazdasági értéknövekedés (nem számítva a számos malom értékét) 50 millió frankra tehető. Craponne Ádám nemcsak tudását, hanem egész vagyonát is belefektette a csatornába; de csak a saloni ágat tudta maga megkészíteni. Mire a csatorna e része elkészült, Craponne szegény ember lett. Az arlesi ág csak Craponne halála után létesült a mester tervei szerint.