Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

47 8. Szemle. (Chronique.) a) Páris vízzel való ellátására szolgáló források kiválasztása. Mielőtt Belgrancl Páris városa részére forrásvizet választott volna, két kérdés megoldásával foglalkozott. 1. A szénsavas mész közönséges temperatura mellett minő arányban marad oldva a folyóvízben, vagy vízvezeték vizében? E kérdés tanulmányozásakor vizsgálatot tett Belgrand a vízvezetéki csövekben ; s míg az olyan cső, melyben Szajnavíz mozgott, nem mutatott szénsavas mész-lerakódásokat, addig az Ourcq és Arcueil vizével telt vezetékekben igen erös kövesedések voltak. A Szajna tehát oly mennyiségben tartalmazza a szénsavas meszet, mely mindig oldott állapotban marad, míg az utóbbi két víz kelleténél többet tartalmaz belőle. Páris vízvezetékének mintegy felében az Ourcq kemény vize czírkulál és így a baj igen nagy horderejű, mert a csövek könnyen eldugulhatnak. Hogy a Szajna keménységi fokát meghatározza, próbákat vett ki a vízből 1857-ben és 58-ban, midőn nagy szárazság volt s a folyót egyedül az inkrusztáló vizű források táplálták. E vizsgálódásokból az derült ki, hogy igen erös mészkarbonáttartalmú forrásokból táplálkozó folyók természetes úton veszítenek keménységükből s hídrotimetrikus fokuk 18'6°-ra száll le, s e fokon 30—40 kilométerre is megmaradnak. Ha tisztavizü folyók áradnak föl, mint az Yonne, akkor a Szajna hidrometrikus foka alászáll ; míg ha az oolithos területek folyói áradnak, akkor a keménység növekedik. A 18 6° tehát annak a keménységi foknak felel meg, melyre a folyó keménysége természetes úton leszáll s mely mellett lerakódás nélkül megmarad. Ha a hidrometrikus fok ennél nagyobb, akkor inkrusztálóvá válik a víz. A határfoknak 0'1916 gr. mészkarbonát felel meg 1 1. vízben. Ha ennél több a mésztartalom, úgy mozgatással, rázással a határfokig kiválasztható belőle a mész s aztán a víz nem lesz többé inkrusztáló. De általában ne alkalmazzunk 18'6°-nál keményebb vizet a vezetékekben. 2. Minő minimális esés adható az akvaduktoknak ? A források a völgyek mélyén lévén elhelyezkedve, a vezeték esésével nagyon takarékoskodnunk kell; kérdés tehát az, mekkora az a határesés, melynél a vízből még földes lerakódások nem történnek? Dubuat szerint 0'15 m. középsebesség szükséges ilyenkor; Belgrand 0'?5 m.-t vesz föl; e sebességnek az elfogadott vezetéktípus mellett 01 m. esés felel meg km.-kint. b) Az Atlanti Oczeán posta hajóinak méretei. A hosszúság 56'42 m.-töl 132'62 méterig, a szélesség 8'85 m.-töl 14-95 m.-ig változó. A hosszúság és szélesség közötti arány 6-38—10 61 közt van. 9. A dinamit használatáról. (Sur l'emploi de la dynamite.) írta : Séguran. A nitroglicerin, melyet Sobréro 1847-ben talált föl, konczentrált nitrogénsav és kénsav keverékébe glicerint töltvén, igen könnyen robbanó szer folyékony állapotában. Nobel svéd mérnök azonban könnyen robbanó és nehezen szállítható tulajdonságát megszüntette azzal, hogy a nitroglicerint kvarczporral, czukorral, szénporral, agyaggal stb. itatta föl. Ezzel a nitroglicerin igen kényelmesen kezelhetővé vált. Az ily készítmény dinamit nevet nyert s 75—35% nitroglicerint tartalmaz. A dinamit szabadon meggyújtva lassan ég ; csak zárt helyen robban. Apró ütések nem robbantják. Üllőre téve kalapácsütés alatt robban ; de ha az üllő nem ellen-