Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

.343 sere is szolgálnak, amennyiben, ha a íelsö állomáson az árvíz magassága s egyidejűleg a mellékfolyók állapota telegráf útján az alsó helyen tudomásra jut, úgy itt az árvíz bekövetkezhető magassága megállapítható. Az árvíz magasságán kívül a leérkezés ideje, vagyis azon idő, mely alatt a felső helyről az árvíz tetözése az alsó helyre érkezik, szintén fontos. Erre nézve a különböző árvízmagasságokra vonatkozólag tett megfigyelések irányadók s Mazoyer táblázatban közli a különböző magasságú árvizek tetözésének leérkezésidejét. Ez időt bizonyos határértékek közt adja meg. A Bec-d'Allier-nél előálló árvízmaximum a Loire és Allier, e két majdnem egyenlő nagyságú folyó árvízéből létesül. Ez a maximum az xAllier alkalmas mérezéjén észlelt maximum és a Loire alkalmas mérczéjén észlelt (vagy elörejelzett) maximum függvénye. Itt ís a z = f (x, y) függvény képét állítja elö nivógörbék segítségével. Legegyszerűbb az eset a Bec-d'Allier alatti szakaszon, hol a Loire-nak nincs jelentős mellékvize, hol tehát a várható maximum egyedül a Bec-d Alliernél észlelt (vagy idejelzett) maximum függvénye. Ezen a szakaszon a maximumok összefüggését legtöbbnyire egyenes vonal fejezi ki. Mazoyer a megállapított ábrákat és táblázatokat sikerrel alkalmazza az árvizek előrejelzésére s az elért pontosság mindig kielégítő volt. 15. A Tisza vízjárása és Szeged töltései. (Note sur le régime de la Theiss et les digues de Szegedin.) írta : De la Brosse. A közmunkaminiszter 1888 tavaszán megbízta De la Brosse-t, bogy a Tisza töltéseit tanulmányozza. A Tisza a bukovinai határnál húzódó Kárpátokból ered Magyaroszágon. Hosszúsága több mint 12()0 km. volt, de átmetszésekkel alig 750 km.-re rövidítették. Felső folyása (150 200 km.) torrens jellegű, míg aisó részén esése alig néhány cm. km.-kint. Legjelentékenyebb mellékvízei a Bodrog, Szamos, Körös és Maros. Ezeknek a folyóknak a vízjárása is olyan, mint a Tiszáé, fönt heves, lent lassú. A folyót jobbról és balról töltések határolják, melyek legtöbb helyen 1'5 - 2 0 magasságnyira emelkednek a legnagyobb árvíz tölé. A Tisza- és mellékfolyóinak árvizei a hegyek közt csekély magasságúak, de a lapályon sebességük egyszerre megcsökken és hirtelen nagy magasságra emelkednek. Az 1879-iki árvíz, mely Szegedet elpusztította, 8-06 m.-re emelkedett a 0 fölé; 1888-ban a magasság 8"46 in. volt. Az 1878—88-iki 10 éves ciklus igen nagy vizeket tartalmaz s 1830-tól kezdve az árvizek szine folyton emelkedett. Az 1881. és 1888. évi árvizek felülhaladták Szegeden az emlékezetes 1879-ikit. Az árvizek levonulás-idejére s magasságukra nézve nincsenek még tanulmányok s az árvízjelzöszolgálat nincs még szervezve. A folyó sebességét alkalmas pontonról Woltmann-féle szárnynyal mérik s a mérések megejtése Hirschfeld úrnak a megbízatása. Csongrád és a torkolat közt a vízmélység ritkán száll 2*5 m. alá és általában 4 m. E nagy mélység és csekély sebesség kiválóan alkalmassá teszi a Tiszát a hajózásra.