Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

.329 fogadtak el. A folyószabályozásnál nem használtak sarkantyúkat, csak párhuzamos müveket s a szabályozott folyószakasz hossza 44 km. Rotterdam a torkolattól 33 km.-re fekszik. A munkálatok 1876-ban annyira készen voltak, hogy 5'7 m. mély járatú hajók közlekedhettek. De a folyó medréből kimozgatott homok a torkolatnál a déli móló körül gyűlt meg s ezért ezt 2300 m.-re hosszabbították meg. Később egy nagy dagály beiszapolta a bejárót, s ezért ezt 700 m.-re szűkítették meg. A mólókat fasinafonásból és köböl készítették. A fasina-pokróczokat a parton állították elö, majd arra a helyre úsztatták, hol le akarták sülyeszteni ; itt lánczokra függesztették és kővel terhelték és fenékre sülyesztették. Ezután czölöpöket vertek át rajtuk, bogy helyzetüket megerősítsék. A folyószakasz szabályozása kotrás, a meder összeszorítása, kiszélesítése és partvédezet segítségével történt. Kotrókúl vedres és szivó kotrókat használtak. 1860-tól 1887 végéig 32'7 millió m

2 anyagot kotortak ki. A folyó szabályozása ugy történt, hogy a szélesség felülről lefelé növekedett. Két-két inflexiópont között a meder szélességét úgy változtatták, hogy ott legyen legszélesebb, hol a görbület legnagyobb ; az egyenesekben pedig legszűkebb volt a meder. A két parti inflexiók nem estek ugyanazon profilba, hanem a konvex oldalaknak nagyobb kifejlődést adtak, mint a konkáv oldalaknak. Ily módon szabályozva a folyót, a dagály szabadon áramlik be a folyóba. Rotterdam-nál a vízszinemelkedés 4 órát, a dagály tetözése 15 perczet, az apadás 7 óra 30 perczet, az apály völgyelése 45 perczet tart. A legmagasabb dagály 3 83 m. volt. A szabályozás folytán a fenékhátakon a legkisebb mélység 7-2—8'2 m. volt dagály és 5 6—6

;5 méter lett. apály idején. A rekeszzátony mélysége 1887-ben dagálykor 8-4, apálykor (r7 m. volt. Mindazonáltal nem czélszerü dagálykor 7*4, apálykor 6 m.-nél nagyobb mélységre számítani. E munkálatok folytán Rotterdam forgalma virágzóvá lett. A 6-7 m. mélységig járó hajók ki- és bemenetele jóformán folytonossá vált. A hajózó utat számos tűz jelzi éjnek idején s számos lábbogó és egyéb jelző nappal. Az új hajózóút összes költsége már 1879-ig 32 5 millió frankra rúgott s innen kezdve a munkálatok 1887-ig még további 58-7 millió frankkal nagyobbodtak. Rotterdam kikötője a folyómederből, számos medenczéböl, kikötöpartból és egy úszó hajójavítóból áll. A folyó szélessége Rotterdam-nál 300 — 450 in. A kikötöpartok hosszúsága a jobb oldalon 4249 m., 6—7 m. vízmélységgel. A jobbparti medenczék terjedelme 29'3 ha. A szigeti és balparti kikötöfalak hosszúsága 3300 m. Ezenkívül a balparton van még 21'5 ha. terjedelmű medencze. Így tehát a kikötömedenczék összes terjedelme 1887-ben 50-8 ha.-t tett ki. A kikötöfalak építése nagy nehézséggel járt. E falakat mind pilótákra alapozták. A lágy talajba 16—19 m.-es pilótákat vertek be, anélkül azonban, hogy a bírós talajt elértek volna. De mivel a pilota fejénél 83 cm. kerületű, az oldalsúrlódás oly nagy, hogy minden czölöp lO,O0<> kg. nyomást bír ki. A legjobb partfal az Entrepóthaven-é. ~ Ez a partfal oszlopokból és boltozatokból készült s a föld nem támaszkodik a falhoz, hanem enyhe 2/i lejtőben hajlik a széles oszlopok mellett a vízbe. A pillérek szélessége 1*32 m., hosszúsága 8'5 m. (boltozatszélesség).