Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

.296 Ez a város 40,000 lakója s régebben epidemikus betegségek sürün látogatták. Waring itt úgy oldotta meg a csatornázás kérdését, hogy az esővizeket a felszinen közvetlenül a Mississippibe vezette, helyenkint azonban 3-ad, 4-ed rangú föld alatti vezetéket is alkalmazott e czélból. A házi és emberi vizeket pedig kis méretű cserépcsöveken vezette el. A főgyűjtő 0'5 m. átmérőjű öntöttvascsö volt, a cserépcsöveknek pedig 0'15 m. s egy rövid darabon 0'20 átmérőjük volt. Számos szellőző és betekintő nyilás vezet a csatornába, melynek esése 5 mm. méterenkint; a főgyűjtőké 1/7 mm. Ezenkivül létesítettek 180 medenczét 0 5 m

3 űrtartalommal a csatornák öblítésére. Az egész berendezés 1.150,000 frankba került, vagyis folyóméterenkint 15*5 frkba. Az első években számos eldugulás történt (átlag 21 évenkint), de az ily dugulások könnyen javíthatók. Memphis után számos amerikai város létesített ilyen csatornázást. Párisban is tanulmányt végeztek ebben a dologban és 725 m. hosszúságú csatornahálót Waring rendszere szerint készítettek el ; itt a fméterenkinti költség 68-85 frkba került. A csatorna elég jól működött, bár többször bajok is merültek föl. Durand-Claye azonban abban a véleményben van, hogy mind a Waring-, mind a többi szétválasztó rendszerek sem higiénikus tekintetben, sem a költségek tekintetében nem állják ki a versenyt az egyvezetékes rendszerrel. Ha az esö- és utczai vizeket külön csatornában vezetjük el a házi vizektől, úgy az esővíz csatornái semmivel sem lesznek tisztábban tartva. Az utczáról lefolyó öntöző-víz és kisebb esők vize nagy mennyiségű piszkot, ganajt visz magával s ez a piszok teljesen megfertőzi a csatornákat. A vegyi elemzések kimutatták, hogy a szétválasztó rendszer esövízc-satornáiban hasonló összetételű a víz, mint az egyvezetékes rendszerben. A különbség csak az, hogy az egyvezetékes rendszernél a víz folytonos mozgásban van, a szétválasztó rendszernél pedig majdnem stagnál és folyton rothad. Természetes, hogy nagy esőkor a szétválasztó rendszerben is tisztább víz folyik s ez a folyadék szabadon vezethető a folyóba éppen úgy, mint az egyvezetékes rendszernél is a záporesők híg leve. Fölmerülhet még itt az a gondolat is, hogy a szétválasztó rendszernél az esővizet a felszínen vezessük le. De ez a mód élénk közlekedést!, fejlettebb városoknál nem vihető keresztül. Higiénikus szempontok is ellene szólanak. Nagy záporesők pedig valóságos utczai árvizeket okoznának, melyek a pinczéket elárasztanák. A szétválasztó rendszereknek tehát semmi általános jó oldaluk nincsen az egységes rendszerrel szemben. Mindazonáltal a Waring-rendszerböl két hasznos következtetést vonhatunk le: 1., hogy az egységes rendszernél is az állandó vizek részére csakis e mennyiségnek megfelelő (nem nagyobb) profilnagyságot adjunk; 2., hogy a csatornák öblítésére rezervoárokat alkalmazzunk. így tehát a nagy csatornaprolilban a normális vízhozománv elvezetésére egy kis künettet kell létesítenünk, mely megfelel a Waring-rendszer cserépcsöveinek ; e künett fölölt aztán szélesedjék ki a profil az esővíz befogadására. llv módon a csatornában a szilárd részek leülepedését legjobban elkerülhetjük. 5. Szemle. (Chronique.) A víz adagolásának befolyása a czementmalter tartósságára. Irta: Paul Alexandre. A malter erősségének meghatározására a szokásos piskóta-aiakú próbákat készítették. A maltert különféle módon, bő, elegendő és kevés vízzel keverték. A maltert úgy készítették, hogy 1 m

3 homokhoz 400 kg. czementet vettek s a keve-