Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)
20. füzet
.293 kiváló előnye van. Ily nagyszerű berendezést kisebb városokban nem lehetne tenni, mert a lakosság az utczanegyedekben nem olyan sűrű, mint Párisban s ugyanoly hosszúságú csatornarész költsége sokkal több emberre esik Párisban, mint valamely kisebb városban. Itt a csatornák km.-ének 4- 5-ször kevesebbe kell kerülnie, mint Párisban, hogy a fejenkénti költségarány meglegyen. Ezért a kisebb városok csatornázásának rendszerét kell olcsóvá tenni. Párisban megszokták, hogy minden piszkot, sárt, törmeléket a csatornába hányjanak. Ilyen luxust a vidéki városokban a költségek miatt nem lehet tűrni. Legyen a csatorna a víznek az elvezetöje, de csupán a víznek. A szilárd anyagokat szifon segítségével tartsuk vissza a csatornától. Ez még nem megtagadása a tout-à-1'égout elvének, mert a házi vizek, ürülék így is szabadon bevezethetők a csatornába. A water-closetekben oly bő vízzel keveredik az ürülék, hogy híg folyóvá válik s egyáltalán nem befolyásolja károsan a vizet a csatornában. Különben is a házi és öntözö-vizek csak csekéJy részei az elvezetendő víz mennyiségének és így a kérdés minden körülmények közt az egyvezetékii rendszerrel oldható meg legelőnyösebben. Midőn Lindley angol mérnököt Eberfeld német város azzal bízta meg, hogy a város csatornázására két tervet dolgozzon ki, egyet, mely a tout-á-1 egout elvén épüljön föl s egy másikat, melyben az esö- és liázi vizek külön vezetékben találjanak lefolyást : kijelentette, hogy egyetlen megoldás elégséges, mert mindkét esetben ugyanazon csatornaháló szükséges. A csatornáknak kétféle vizet kell vezetnie: 1. a házi, öntöző- és gyári vizeket, melyek a csatorna rendes vízhozamát adják és 2. az esővizet. Néha még a csatornába vezetik ezenkívül a talajvizet is ; lia a város rendszeres talajcsövezéssel ellátott és lia a csatorna elég mélyen fekszik, hogy ez a talajvíz oda bevezethető. A házi és öntözö-vizek mennyisége könnyen meghatározható. Párisban az öntöző-víz és szökőkutak vize lejenkint 100 L-re tehető. De vidéken jelentékenyen megkisebbedik s a magánosok vízhasználatának csak 10—15%-át adja. A házi vizek körülbelül 100 1.-t tesznek ki lejenkint úgy, hogy az elvezetendő állandó vízmennyiség (bele értve a gyári vizeket is) fejenkint átlag 150 l.-re tehető, lia nagy üzemű gyárak nincsenek. Ha q a 24 óránkint elvezetendő állandó vízmennyiség, S a hektárok száma, melyről a csatorna vizet gyűjt, N a hektáronkénti lakosok száma, úgy q = 0150 S. N. Ha ezt a vízmennyiséget 12 órára gondoljuk elosztva, akkor mperczenkiu t 0 = 0-000,00347 SN fejezi ki a levezetendő mennyiséget. Ha nagy gyárak is vannak a városban, ezek rengeteg sok vizet fogyasztanak. Egy 500 lóerejü kondenzácziós gőzgép több vizet ad, mint 20,000 ember. Ezeket tehát külön kell tekintetbe venni, bár rendesen az ily nagy gyárak a vízfolyások mentén vannak elhelyezve s oda ürítik vizüket. Ami az esővíz mennyiségét illeti, Párisban, hol az évi esö 0-600 m., az esők átlagos tartama (I ferré Маш /on egybevetései szerint) az év tartamánrk 0 052 része és így a másodperczenkénti víztömeg 600 0 л АП Йр, 3 0-00366 ni 3 3ö5x 86 ;í00x 0-052 melynek azonban csak egy része jut a csatornába, más része elpárolog. Párisban, hol csekély a beszivárgás és elpáro'gás, aránylag kevés, e vizmennység 2/з~а jut a
