Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

.288 A kicseréléshez szükséges nagy és különleges méretű fák azonban Francziaországban nem kaphatók, Amerikából szállítva drágák s kicserélésnél nincsenek kéznél ; ezért elhatározták, hogy vaskapukat létesítenek. A régi kaputipusokban a forgó és csapó oszlopokon kívül csak kevés számú függőleges oszlop volt s a kaput vízszintes gerendákból alakították ki. Collignon ezzel a szerkezettel szemben azt javasolja, hogy a felső és alsó vízszintes gerendákon kívül a többi gerenda mind függőleges legyen, vagyis a kapu mintegy tüsgát, úgy legyen összetéve. Az ily szerkezet sokkal egyszerűbb, számítása biztosabb, a víznyomás eloszlása a kapun sokkal kedvezőbb, s nagy hosszúságú kapúknál a vízszintes gerendáknak nagy hajlító nyomatékot kell elviselniök. Ezért havrei a zsilipnél is a függőleges beosztású kaput fogadták el. így a kapuszerkezet áll négyszögletű keretből, melyet felső és alsó vízszintes tartó és két szélső függőleges (csapó és forgó) csöoszlop alkot, továbbá 9 függőleges tartóból, mely a kaput 10 egyenlő közre osztja, két középső vízszintes gerendából és végül a bordázat fölvételére vízszintes tagozat, mely a függőleges tartókkal hálózatot létesít. Az alsó vízszintes és a fölötte levő középső vízszintes gerenda közt vízhatlan szekrények vannak, melyek egyrésze viz, másrésze levegő számára van fönntartva. A középső vízszintes fölött a víz szabadon behatolhat a kaputestbe s alacsony tenge rállás mellett megint kiereszthető belőle. Ily módon a kapu eléggé súlyossá tehető, hogy a hullámok és a hajók ütödései föl ne emeljék. A víz-és légszekrényekbe mászható nyílások vannak, hogy bármikor meg lehessen őket vizsgálni. Az alsó vízszintes gerendán és a két függőlegesen a jó zárás czéljából fabéllést alkalmaztak. Érdekes, hogy az összes vasrészeket tartósság okáért galvánizálták. Az elkészült kapukat facsusztató lapon bocsátották a tengerbe. Ekkor a kapuszárny, melynek súlya 160,000 kg, és térfogata 248 m

3 volt, uszóhelyzetbe jutott és így vontatták a zsiliphez. Aztán föl kellett állítani s a csapágyakba behelyezni. A zsilipfalon elhelyezett emelök és csigák segítségével függő helyzetbe hozták a kaput s leengedték. A vaskapuknál egy alkalommal baj is történt, amennyiben erös összeütödés alkalmával a felső forgócsap, mely öntött aczélból készült, eltört s ezért az aczélcsapokat kovácsolt vascsapokkal helyettesítették. A kapuk gyors becsapódását ezután lánczok alkalmazásával tették lehetetlenné. A főkapukon kívül az alsó kapuk kitámasztására mellékkapukat is készítettek vas- és faszerkezettel. Egy kapupár 310,000 frkba került. A szerzők ezután a kapukra vonatkozólag igen részletes méretszámítást közölnek. 20. Hidraulikus mész készítése a Rliône-medenczében. (Etude sur la fabrication des chaux hydrauliques dans le bassin du Rhône.) írta : A. Gobin. A Rhône medenczéjében a hidraulikus mész készítése az utolsó 25 év alatt igen nagy lendületet vett s első rangú kereskedelmi czikké lett. Gobin részletesen megismerteti a különböző telepek gyártásmódját. Leirja mész égetését, a kevés vízzel való oltását, megszitálását s a szitán visszamaradó anyagnak megörlését és a pormész közé keverését, valamint a különböző czementfajok gyártását.