Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

•26 seinek nem volt foganatja, s a völgy mindinkább pusztult. Az árvizek rombolásai ellen számos terv készült, de a munkálatokhoz a szárd kormány csak 1844-ben kezdetett hozzá. Azonban a munkálatok a szárd uralkodás alatt csak igen lassan haladtak. 1860-ban, midőn a francziák Nizzát okkupálták, Napoleon a Var völgyének rendezését közhasznúnak deklarálta s végrehajtását állami költségen rendelte el. A munkálat némi akadályok után erősen előrehaladt s 1869-ben befejezést nyert. A szárd mérnökök olyformán tervezték a Var szabályozását, hogy a folyó balpartján árvédelmi töltéseket emelnek s az így mentesített területet kolmatálják. A töltések koronáját 7 m. szélesre vették ésl-5 rn.-rel a legnagyobb árvíz, 4*5 m.-rel a kisvíz fölé; a lejtök hajlását 1: l-hez állapították meg. A víz felöli oldalt köhányással, az ellentett oldalt gyepesítéssel gondolták megvédhetönek. Ezenkívül a baloldali mellékfolyókat szintén töltésekkel akarták ellátni. A kolmatálás czéljából keresztgátakat, és hogy a víz a szomszéd földeket el ne öntse, köhányásból hosszanti töltéseket emeltek. E gátakon fazsilipek voltak a víz leeresztésére. A tervezet 1,300.000 frankot irányzott elő a költségekre, de a kivitel jóval túlhaladta az előirányzatot. A tervezet végrehajtásánál sokban eltértek tőle. A szárd mérnökök a töltéseket mintegy 11 km. hosszúságban többé-kevésbbé kiépítették; 180 h-t fölkolmatáltak, 60 h-t előkészítettek, több mellékfolyót eltöltéseztek és mintegy 1,600.000 frk-ot fektettek be. A franczia mérnökök több tervet is dolgoztak ki a Var szabályozására és a munkálatokat az egész alsó szakaszra a tengerig, még további 11,634 km. hosszúságban kiterjesztették. A szárd mérnököktől nagyjából elkészített munkán is számos változtatást tettek ; az újonnan épült szakaszt pedig úgy tervezték, hogy a töltés koronája 5 m.-re essék a kis víz fölé; a tenger felé a koronamagasság 4"13 m.-re esett le. A töltést az alsó szakaszon száraz falazattal, a legalsó szakaszon betonnal és köhányással védték a víz felöl. A mellékfolyók töltései nagy keresztgátakat alkottak a fövölgyben ; e patakok új medrét a hegyektől a Varig egyenletes eséssel tervezték meg. A kolmáció-töltések tervezésénél többé-kevésbbé a szárd mérnökök tervéhez alkalmazkodtak. A kivitelnél a töltésekhez szükséges köhányás szállítására már a szárd mérnökök a töltés tetején lefektetett vasutat használták; a franczia mérnökök e vasutat a víz felé eltolták a töltés tetején s a töltéskorona többi részét a közlekedés czéljaira engedték át. Az iszapolás czéljaira szolgáló medenczékbe bukógátakon át jut a víz. E bukógátak alja erősen kikövezett, hogy az áteső víz kimosásokat ne csinálhasson. A medenczék egész sorozata közlekedik egymással, s az alsó medenczénél helyezik el a kieresztöt, melyen a víz ismét a folyóba jut. E kieresztő betétgerendás szerkezetű s a gerendákat csak fokozatosan rakják be, hogy a víz először az alsó helyeket lepje el s aztán lassan duzzadjon fölfelé. Az egyes kolmatáló medenczék választó töltésén levő bukók magasságát a betétgerendákkal változtatni kell, hogy egyszer egyik, máskor másik bukón ömöljék keresztül a víz és így keringése változzék, nehogy az iszap mindig egy helyen és irányban rakódjék le. A Var iszapjának mennyiségét és minőségét egy évig tartó víztömeg-mérés és elemzés útján határozták meg. A legtöbb iszapot október hó hozza ; relative (köbméterenkint) legtöbb iszapot a júniusi víz hoz (11*5 kg.-ot m

3-kint). E két hónap legalkalmasabb a kolmatálásra ; októberben a nagy esők, júniusban a hóolvadás ad sok vizet és iszapot a folyónak. Némelykor oly zavaros a víz

; hogy m

3-kint 37 kg. iszapot tartalmaz. Télen legtisztább a víz ; néha m

3-kint 9 gr.-ra száll le az iszap-