Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)
20. füzet
. ш volították. St.-Louis-tól New Orleans-ig 2000 m. hosszúságban sem a jég, sem a kisvízek nem igen zavarják a hajózást. A tengerről jövö hajók csak New-Orleansig mennek, bár Viksburgig, sőt Memphisig (1200 km.) akadálytalanul fölmehetnének. New-Orleanstól a Deltáig a vízmélység kbelül 30 m. A bejárót a rekeszzátony zárja el a nagy hajóktól. S bár az 1875-iki munkálatok 4 57 -6'10 m. vízmélységet biztosítanak is itt, de ez a nagy hajókra elégtelen s ezért New Orleans a mély-járatú tengeri hajók alkalmazása óta nem tengeri kikötö. A Mississippin kívül jelentős hajóútak az Ohió folyó is, mely Cincinnatitól kezdve lefelé, a Mississippibe való ömléséig 829 km. hosszúságban hajózható évenkint 11 hónapig. Főként szenet szállítanak rajta. E felsoroltakon kívül több hajóút van tervezés alatt. A folyam-hajózás megjavítására a mozgógátakat nem használják az amerikaiakFőszerepet játszik náluk a kotrás. Bár vedres kotrókat is alkalmaznak, de legtöbbször kanalas kotrók teszik a szolgálatot. Van ezenkívül fogós (állkapcsos) kotrójuk is. Használnak gereblyéket is az iszap eltávolítására. Sziklák eltávolításánál úgy járnak el, hogy a szikla csúcsát zárógáttal veszik körül s aztán szivattyúzás mellett kútat mélyesztenek le a sziklába, a kútból aztán aknákat, galériákat nyitnak s jóformán kiemelik az egész, eltávolítandó sziklát; aztán végül fölrobbantják a külső sziklaburkolatot, mely alól az anyagot kivették. A nagy tavakba ömlö folyók torkolatát párhuzamos müvekkel és kotrássa javították. Itt is, mint a Balti tenger mentén a torkolatokat a parti hullámzás homokja iszapolta be. Ezért a torkolatot két töltés közé fogva meghosszabbították oly messzire, hogy a hullámzás és a parti áramlatok hatása már nem érezhető. A Mississippi torkolatának megjavítását először oldalcsatornával tervezték. Azonban Eads javaslatára a torkolatot töltésekkel szabályozták. A Mississippi mintegy 20 km.-re a tengertől 3 ágra szakad. E három ág évenkint mintegy 190 millió m 3 hordalékot mozgat, közülök a déli ágat, melynek 213 m. a szélessége, szemelték ki a hajózás czéljaira. Itt a torkolati zár 3600 m. széles volt s mintegy 800 m. hosszúságban rajta csak 2*5 m. volt a mélység. Eads a torkolat megjavítását saját költségére vállalta magára oly módon, hogy az állam csak akkor fizet neki bizonyos összegeket, ha a kívánt 6'1 m.-es, illetőleg 7-93 m.-es mélységek elöállanak. Eads úgy tervezte, hogy ha az ágat két, szük párhuzamos töltés közé fogja, akkor a folyó önerejéből megbontja torkolati zárját és hordalékát csak sokkal beljebb a nagyobb vízmélységekben rakja le. Nem kell tehát egyebet csinálni, mint gyorsan elörevinni a párhuzamos müveket s ezzel hosszú időre biztosítani lehet a torkolat bejáratát. 1876-ban egymástól 300 m.-re két töltést vittek be a tengerbe a torkolattól; egyik 3650 m., másik 2500 m. volt. Azonkívül sarkantyúkkal szorították és kotrással mélyítették a medret. E munkálatok segítségével 1876 novemberre mintegy 60 m. szélességben 6*1 m. mélység állott elő; 1877 deczemberében pedig 60— 80 m. szélességben már 6'7 m. volt a mélység. Eads föl is vette az elért sikerért járó összegeket. Azonban a torkolat további mélyítésére engedményeket kért az államtól. A mü teljes sikere és fenntartása tekintetében még nem lehet ítéletet mondani. A hidak alapozásánál a légnyomású alapozást sok helyütt kitünö sikerrel alkalmazták. Az Amerikában alkalmazott újítások e téren a következők: Ír a keszonok nagy mérete (a new-yorki keszon 16 ár terjedelmű volt) ; 2. a hengerelt vas helyett fa alkalmazása; 3. a homokszivattyú alkalmazása; 4. a nagy mélység (337 m.), melybe a sülyesztés történt; 5. s végül a légzsilipnek a kutak alján mozdulatlanul
