Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)
20. füzet
123 A folyóvíz valamely elemére működő erők a következők : a nehézségerö, a molekuláris erő és a tehetetlenségi erő. Kleitz e három erő értékeit keresi a tér három iránya szerint és összegezi őket. Egyensúlyi állapotban ez összegnek 0-nak kell lennie. Az egypontra fölállított egyensúlyi képletről áttér integrálás útján a keresztmetszet összes pontjaira érvényes képletre. E képlet kifejezi a permanens mozgást, ha a lefolyó víztömeg állandó, és a változó mozgást, ha a víztömeg változó. A felállított képletet szabályos (kiöntés és elágazás nélküli) folyószakasz árhulláma lehúzódásának vizsgálatára alkalmazza. Az árhullám maga is egyszerű és az áradás előtt és után a folyó permanens állapotát tételezi föl. Fejtegetései során kimutatja, hogy az árhullám lehúzódásakor a víztömeg maximuma nem egyidejű a vízállás maximumával, hanem az előbbi megelőzi ez utóbbit. Kimutatja, hogy az árhullám lefelé haladtában el lapul és elnyúlik. Ez a tünemény a tározódás. Ha azonban a folyó medrét töltésekkel összeszorítjuk, úgy megkisebbítjük a tározó területet és az alsóbb helyekre megnöveljük a mperczenkénti maximális emésztést. Ha fölrajzoljuk két egymás alatt közel levő hely tömeggörbéjét, látjuk hogy az alsó helyen az áradás idejében mindig kisebb a mperczenkénti emésztés, mint a felső helyen ; a két maximum közül a felső a nagyobb ; apadás idején pedig lesz egy pillanat, mikor a két emésztés egyenlő ; majd apadáskor az alsó helyen lesz nagyobb az emésztés, mint a felsőn, vagyis a tározott víz ez alkalommal talál lefolyást. Kimutatja továbbá, hogy az áradás eleje gyorsabban halad előre, mint a kulmináczió ; az apadó víz pedig lassabban megy, mint a kulmináczió. Az árvíztömeg lehúzódásának szemléltetésére Kleitz fölveszi, hogy a mperczenkénti vízemésztés, az idő és az észlelöhelyek távolsága felszínt állapít meg, melyet aztán a síkban nivógörbékkel ábrázol. Az egyik tengely az időt, a másik a távolságot jelenti, a nivógörbék pedig a felszín harmadik méretét, a víztömeget tüntetik ki. A maximális középsebesség, a maximális víztömeg és maximális vizes keresztmetszet nem egyidejűleg állanak elő az árhullámok lehúzódásánál. Előbb következik be a max. sebesség, aztán a max. tömeg s csak azután a max. keresztmetszet, mely a legmagasabb vízállásnak felel meg. Az egyszerű árhullámok esetén kívül tárgyalja Kleitz az összetett árhullámokat, a fölfelé haladó (visszaduzzadás folytán keletkező) árhullámokat és részletesen foglalkozik az árhullám tetőpontjának haladó sebességével, melyre nézve Scott-Rüssel és Bazin kísérletei a kővetkező képletet igazolták : W = / g (h + y) ±U hol ТГ a keresett sebesség, g a szabadesés gyorsulása, le a vízmélység az áradás előtt, y az árhullám magassága és U a folyóvíz sebessége. Ha a hullám állóvízben halad, akkor U = о és W = /g (h -f- y). 21. A víznyomást tartó falakról. (Mémoire sur la résistance des murs qui supportent une poussée d'eau.) írta : Pelletreau. Az „Annales" 1876. évi folyamában Pelletreau tárgyalta az olyan sziklára alapozott víztartó falat, melynek nivója a víz nívójában van és amely fal igen széles völgyet fog át. Ez alkalommal a szük völgyet átfogó falat veszi vizsgálat alá, mikor is a völgy oldalának reakcióját is számításba kell venni.
