Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

IB mélységeiben a víz ilyenkor igen lassan mozog és a fenékhátakon van nagyobb sebessége ; a kisvíz a fenékhátakat kimélyíteni, a mélységeket pedig feltölteni igyekszik. A folyó tehát mindig a víz járása szerint alakítja medrét. Ott a hol a folyó kanyarog, a homorú part mentén a vízszálak gyorsabban mozognak, mind domború oldalon, hol néha majdnem stagnálnak. Ezért a domború part feliszapolódik. Ha a folyóban két összehajló folyás keletkezik és ez állapot sokáig tart, úgy feliszapolódás, később sziget keletkezik. A fenéken elhelyezett szilárd tárgy fölfelé kimosást idéz elő, lefelé föliszapolást ; pl. a hídlábak. A Loire medrében sajátságos homok-zátonyokat észleltek, melyek lencse alakúak és mind a folyó közepén, mind a szélén keletkezhetnek. Mikor e zátonyokat víz borítja, akkor a homokszemek felfutnak a zátony felső lejtős, lapján, mely igen enyhén hajlott s aztán a csúcsra érve, ott a zátony másik oldalára buknak, mely sokkal meredekebb. E mozgás következtében a zátony folyton előre halad olyformán, mint a tengerpart dünéi a szél behatása alatt. A zátony elöhaladása a víz minőségéhez mérten változó, s általában a középsebesség 24 óra alatt 2 és 11 m. közt változott a Loire-on. Ha a zátony tetejének napi elöhaladását D-ve 1 jelöljük és F a víznek felszíni sebessége másodperczenkint, akkor Sainjon képlete szerint D = 0-0013 (V

2 —0-11). E képlet szerint 0'33 m. sebesség mellett a zátony mozgása megszűnik. Azt is észlelte Sainjon, hogy ha a sebesség LOI6 m.-en fölül van, akkor a zátony teteje nem halad többé előre, mert azokat a homokszemeket, melyek a zátonylejtön fölhaladtak, a folyás tovább ragadja. Az árapály megváltoztatja a zátonyok mozgását a folyó torkolatánál. De általában az apály több hordalékot mozgat lefelé, mint a dagály fölfelé és így a hordalék mégis csak eljut a tengerbe. Olyan folyóknál, mint a Szajna, melyek kevés hordalékot hoznak, a tenger apálya és az áradások elég tisztán tartják a torkolatot, mely hosszú öblöt alkot. Ha a folyó homokot is hoz, mint a Loire, akkor a zátonyok elöhaladása igen lassú. A kavics mozgása nem olyan folytonos, mint a homoké és csak igen jelentékeny áradáskor bomlanak föl a kavicszátonyok. Gomoy körülbelül 400,000 m

3-re teszi a Loire évenkénti homokhozományát a tengerbe. A Nantes-ban épített pályaudvarhoz 1847—48-ban mintegy 560,000 m

3 homokot használtak föl s ezt a Loire medréből kotorták; l

1^ év alatt már nyoma sem volt annak a kimélyített helynek, hol a kotrás történt, mert a Loire újra betöltötte. Ami a tengerbe jutó hordalék mozgását illeti, a Loire torkolatánál is érvényesül az a szabály, mely a franczia folyókra általános értékű, hogy a tenger felöl nézve a partot, a hordalék jobbról balra mozog; vagyis a Loire torkolatánál délről észak felé. A tengerben hosszú darabra észak felé követni lehet a Loire sárga iszapját. Egy része az iszapnak a. Loire torkolatától délre eső Bourgneuf-öbölben rakódik le; legnagyobb része azonban Belle-Ile sziget félé, északnyugatra húzódik. A hullámok erős játéka a természetes partokat folyton rongálja s azok a szigetek, melyek a Loire torkolatát körülveszik, egykor a kontinensnek részei voltak ; a parti áramlatok pedig föliszapolódást eredményeznek a partok mentén, és így a tenger mintegy kiegyenlíteni iparkodik a felszín egyenlőtlenségeit. A Loire valaha északra fordulva ömlött a tengerbe, de az északi ágakat már feltöltötte s csak egyes mocsarak jelölik régi folyását. A part gránitszikláinak elmálásából homokszemek és.