Vízügyi Közlemények, 1903 (19. füzet)

19. füzet

7 У alles neve 1848-ban tűnik ki először, később aztán sűrűn szerepel. Saint-Venant is ez időben kezdi meg munkálkodását, de a víz mozgásáról írt tanulmányai csak később látnak napvilágot. A királyság bukásával (1848) lendületet vesz a műszaki irodalom; de főleg а II. császárság fölállításától kezdve (1852 decz. 2.) megy erős változás végbe az Annales-ban. Kiváló szakerők tűnnek fel, kiket a császári kegy nagygyá tesz, hogy velők az udvar fényét emelje. Szorgos gonddal fejlesztik a közmunkákat; az értekezések száma egyre nagyobbodik s belső értékben is tartalmasabbak lesznek. Belgrand ebben az időben éri el munkásságának delelő pontját, megalkotja a szajnai hidrométriai szolgálatot, megépíti Páris vízvezetékét és csatornáit. Kivűle a régebbiek közül Bau mg arten, Valles, Chanoine és Comoy tűnnek ki értekezéseikkel. De aztán új nagyságok is jelennek meg az Annales hasábjain. Graeff a víztartókról és víz tömegmérésekről bocsát közre örökbecsű tanulmányokat. Chambrehnt vezetése alatt nagyszabású munkálat indul meg a Landes-ok termővé tételére, mely munka teljes befejezése s a reá vonatkozó beszámoló már a napoleoni idők után történik. Scipion Gras az Alpok torrenseiröl értekezik (1857). Darcy alapvető kísérleteit teszi meg a nyílt csatornákban folyó víz tömegének mérése dolgában. De Lagrené a táblás duzzasztó gátakról ír összehasonlító tanulmányt. Föltűnik Kleitz neve, ki később az árhullámok mozgásának és ábrázolásának módjairól értekezik. Lechalas praktikus hidraulikai kérdéseket fejteget több czikkben. Delocre a völgyzárógátak helyes profilját állapítja meg értekezéseiben. Gauckler a vízmozgására ad új formulákat. Fargue megkezdi tanulmányát a hordalékos folyókra vonatkozólag s jóformán megteremtője a kisvízi meder modern szabályozásának. Megtaláljuk a két Durand-Claye első kísérleteit a csatornák szennyesvizeinek öntözés útján való tisztítására. Föltűnik Bazin neve, ki Darcy-val együtt kezdte meg kísérleteit az egyenletes vízmozgás képleteinek megállapítására. Savoyának és Nizzának Francziaországhoz csatolása (1859), mely az osztrák-olasz háború egyik érdekes folyománya volt, szintén nevezetes közmunkák létesítésével kapcsolatos. A francziák, hogy e két tartományt szorosan magukhoz csatolják, kiváló befektetéseket tesznek ott, melyek közül jelentékeny helyet foglal el az Isére és Var szabályozása.