Vízügyi Közlemények, 1903 (19. füzet)
19. füzet
73 A Canal du Centre a Loire-t a Saöne-nal, tehát az Atlanti óczeánt a Középtengerrel köti össze. A vízválasztónál Gauthey három tápláló-csatornát tervezett melyek a patakok vizét rezervoárokba gyűjtik, hogy onnan a csatorna táplálható legyen. Ezenkívül mind a Saöne, mind a Loire lejtője felé másodrendű rezervoárok és tápláló-csatornák vannak. Azonban a nyári időszakban és ősz elején oly kevés vizet szolgáltattak a tápláló-csatornák, hogy a hajózást meg kellett ez időre szüntetni. Gauthey a tápláló patakok középvízhozományát vette számításba és az elpárolgásra és elszivárgásra igen csekély vízmennyiséget vett föl és így történt, hogy egy oly nagyfontosságú csatorna, mint a Canal du Centre, az év igen tetemes részén hasznavehetetlen maradt. Később a rezervoárok felmagasítása vált szükségessé, hogy több és több vizet lehessen tározni a hajózás számára. Vannak a Saöne félé esö lejtön egymásután következő, igen rövid 100—400 m. hosszú bögék is, melyekből igen könnyen kiapad a víz, ha folyton egy irányból sürün jönnek hajók ; Chagny mellett egy 1200 m. hosszú szakaszon a csatorna csak egy hajó szélességű és ez szintén akadály a hajózásra. A Loire félé esö csatornaszakaszok hosszabbak ugvan, mégis igen sok akadály állott elö itt is a hajózásra nézve; a Loire oldalcsatornájával való kapcsolat következtében tetemes vízvesztesége volt a Canal du Centre-nak; azonkívül a hajók egymásra következésének rendszertelensége, a zsilipek helytelen kezelése stb. nagyon megapaszthatják valamely bögében a vizet. Ebből következik, hogy a csatornákat nemcsak az osztó-pontjukon, hanem mindkét oldalon lehetőleg sok helyen kell táplálni. Valamely csatorna vízveszteségei kétfélék: bizonyos meghatározott helyeken föllépök és a csatorna egész hosszában mindenütt, vagy esetlegesen fellépök. A helyenkénti vízfogyasztást a hajók zsilipelése, a közbenső kikötök, a zsilipkamrák egyenlőtlensége, a rövid bögék egymásután következése okozzák. Az állandó és a csatorna egész hosszára terjedő vízveszteség a párolgástól, beszivárgástól származik; esetleges vízveszteségek állanak elö a zsilipek hibás kezelése és javítások folytán. Az elpárolgást naponként 4 mm. vastag rétegnek veszik föl, a beszivárgást kétakkorának úgy, hogy e kettő együttesen 12 mm. veszteséget okozna. Azonban Comoy a beszivárgást nagyobbnak hiszi és 2'5 cm.-re javasolja a fölvételét 1*2—1'3 m. vízmagasság mellett. Mivel a vízveszteségek az egyes közbenső csatornaszakaszokon is károsan leszállíthatják a vízszínét, gondoskodni kell külön való táplálásukról. Ha az osztóponton van is elégséges víz a csatorna egész hosszában mutatkozó vízveszteség pótlására, ez nem elégséges arra, hogy valamely messze fekvő bögét hirtelen nagyobb tömeg vízzel lássunk el. Ha pedig folytonos vízáramlást idézünk felülről lefelé, akkor ez a hajózást akadályozza. A bögéket tehát csoportosítani keli és minden ily csoportot külön táplálni. E csoportok minél kisebbek legyenek; mert nagyszámú bögék csoportjánál újra hosszáramlás jönne létre. Minden ilyen böge-csoport táplálására rezervoárokat kell építeni a tápláló víz tározására. Ez a Comoy eszméje a csatornák vízzel való ellátására. Ezen elvet alkalmazza Comoy a Canal du Centre esetére. Részletesen megállapítja a vízszükségletet minden egyes csatornaszakaszra. És minden szakaszt a szükséghez mérten óhajt táplálni. A létező rezervoárok azonban nem tudnak annyi vizet raktározni, amennyi a csatorna évi szükségletére elég volna. Uj rezervoárok létesítését, régi és felhagyott rezervoárok üzembe vételét és új vízforrásokat javasol.
