Vízügyi Közlemények, 1903 (19. füzet)
19. füzet
52 úgy elhelyezni, hogy a víz elevenereje részben megtörjék, részben pedig a folyás iránya megváltozzék vele. Lehet aztán ellenzőket is alkalmazni a zsilipnyílások elé. Mindkét módot alkalmazták a Canal du Centre-nál és sikerrel. Az ellenzős módszer jobb, mert a rácsra gaz és piszok tapad. 10. Az úszótestekkel kapcsolatos hidrodinámikai tünemények. (Recherches expérimentales sur les lois de certains phénoménes hydrodynamiques qui accompagnent le mouvement des corps flottants.) Irta: John Rüssel, fordították Emmery és Mary. A hajók vontatásával tett kísérletek igazolják: hogy a víz ellenállása nem növekszik a hajósebesség négyzetével; hogy az ellenállás növekedése nagyobb a sebességek négyzetének növekvésénél mindaddig, amig a sebesség egy bizonyos értékel el nem ér, mely a folyó mélységétől függ; e pontnál jelentkezik az ellenállás első maximuma, mely után az ellenállásnak minimuma áll be; e minimális értéktől aztán az ellenállás ismét növekszik, de kisebb mértékben, mint a sebességek négyzete ; e növekvés addig tart, amig a sebesség óránként 46.660 m.-re nö, mikor is az ellenállás második maximuma áll be és ezután az ellenállás rohamosan csökken. Az ellenállások vonala tehát éppen nem parabola, hanem töle elütő görbe. E tünemény oka első sorban a hajónak a vízből való kiemelkedésében keresendő. Ezenkívül vizsgálat alá vette Russel a hajózásnál keletkező és tova terjedő hullámokat. E hullámok sebessége nem függ a hajó alakjától, sem a sebességétől és egyedül a víz mélységétől függ. Az ellenállás első maximuma akkor áll be, mikor a hajó olyan sebességgel mozog, mint a minő a hullámok sebessége; ha a hajó sebessége ennél kisebb volt, akkor a hullámok egymásra torlódása észlelhető, a hajó orra fölfelé, fara lefelé irányúi. Midőn a hajó sebesebben mozog, mint a hullámok, akkor a hullámok megkisebbítik az ellenállást, mert a hajó közepe felé egy nagyobb hullám keletkezik, melynek tetején úszik egyensúlyi helyzetben a hajó. E kísérletek alapján Russel olyan alakú hajót szerkesztett, mely lehető legkisebb ellenállással mozog. E hajó orránál nem mutatkozott a víz habos gyűrődése és a hullámok kialakúlása simán ment végbe. Ez általánosságban elmondott eredményeket Russel igen nagy körültekintéssel végzett kísérletekkel és szép fejtegetésekkel igazolta. Hajója, az Esquif, melylyel 1834-ben a kísérleteket végezte, igen könnyű volt és csekély mélységű járatú. A sebesség és ellenállás megmérésére pontos kronométerek, dinamométerek és Pitot-féle csövek szolgáltak, melyek a hajóra voltak erősítve. A sebesség növekedésével a hajó bemerülése kisebb lett. Legyen most s a statikai bemerülés keresztmetszetének nagysága, v a hajó sebessége, g a szabadesés gyorsúlása, s' a dinamikus bemerülés keresztmetszetének nagysága, akkor a statikai bemerülés szelvényével másodperczenkint kiszorított víz nagysága sv, a dinamikai bemerülés szelvényével másodperczenkint kiszorított víz nagysága s'v, a v sebesv 2 ségnek megfelelő nyomásmagasság . Ha még a folyadék sűrűsége p, akkor s'vp = svp — h° nna n s' = s £ 1 ^-.J A
