Vízügyi Közlemények, 1903 (19. füzet)

19. füzet

•300 árhullám gyorsan jö, egy-egy fadarab, vagy más egyéb akadály meggátolja a táblák lefektetését és egyéb károk, kimosások stb. történnek. A Poirée-féle állványos gátak az ily zsilipvíznél sokkal elönyösebbek. A Chanoine gátja tehát inkább folytonos hajózáshoz, a Poirée-féle pedig zsilipvízes hajózáshoz való. 4:. A természetes vízfolyások, folyamok hajózható, tutajozható folyók és patakok medrének tulajdonjogáról. (Note sur la propriété du lit des cours d'eau naturels, fleuves et rivieres navigables, flottables ou non et ruisseaux.) írta: Brabant. Brabant a kővetkező jogi kérdésekkel foglalkozik: 1. Kinek tulajdona a folyó medre természetes állapotában ? 2. Kié a régi meder, ha a folyó természetes körülmények folytán új medret készített ? 3. Kié a régi meder, ha az állam, vagy közvállalkozás a vízfolyást megváltoztatva a folyó számára új medret sajátított ki ? 4. Kié a régi meder, ha a folyó kiszáradt természetes, vagy mesterséges körülmények folytán? Az első kérdésre úgy felel, hogy a hajózható, tutajozható folyók medre közvagyon, a patakok medpe szintén nem tartozéka a parti birtokosoknak és az állam tulajdona. A második kérdésre így felel a Code Napoléon szerint: a folyók és patakok régi medre azoké, kiktől a folyó az új medret elfoglalta, olyan arányban, amint a foglalás történt. A harmadik kérdésre: a hajózható folyók régi medre az államé, de közvagyon helyett állami magánvagyonná lesz; a patakok medre némely jogász szerint azoké, kiktől az új medret elfoglalták, bár érdem szerint azé kellene, hogy legyen, ki az új medret kisajátította. A negyedik kérdésre: a természetes, vagy mesterséges úton kiszáradt medrek az állam tulajdonai. 5. Az utasok számának maximuma a hajókon. (Note sur la détermination de passagers h admettre sur les bateaux.) írták: Kleitz és Jonchier. Az utasok számának maximumát és elosztását a hajókon úgy kell meghatározni, hogy a hajó elhajlása mindig bizonyos határok között maradjon. A hajón az emberek mozgó terhelést adnak s meg kell határozni az utasok ama maximális számát, melynél még abban az esetben is egyensúlyban marad a hajó, ha az utasok mind egy oldalra, a legkedvezőtlenebbül helyezkednek. Kleitz előbb levezeti az úszó test statikai egyensúlyát abban az esetben, ha a hajót terhelő súly mozdulatlan és ha a súly egyrésze kimozdul. Majd meghatározza az úszó test dinamikai egyensúlyát és a lehozott eredményeket a «La Mouche» nevü hajóra alkalmazza. Jonchier szintén a hajó statikai és dinamikai egyensúlyát határozza meg, hogy igy a megengedhető legnagyobb mozgó terhelésre következtethessen.