Vízügyi Közlemények, 1903 (19. füzet)

19. füzet

•292 jósága szerint. A Furens gát alapja 4004 m. széles, teteje az 50 m. magasságban 57 m.; e fölé még védő falat húztak 3'8 m. szélességben a hullámok ellen és oly czélból, hogy rajta keresztül közlekedni lehessen. A profil oldalai mindkét felöl hajlottak, simák. A gát alapja és oldalai sziklára támaszkodnak. A szikla felszínéről minden megromlott részt előbb lefejtettek s csak azután falaztak rá az eleven sziklára. Ez eljárás okvetlen szükséges a jó falazás érdekében. Az egész gáttest közönséges réteges falazás útján készült. Hiba lett volna a fal közepét betonból önteni; akkor a kétféle anyag nem kötött volna elég jól össze és a fal két testből állott volna. Csak a falnak a sziklához való kötésénél használtak czementet; különben csak közönséges mészmalterrel készült a falazat. A gát igen jól tart úgy, hogy az átszivárgás rajta igen csekély mértékű. Graeff összehasonlítja a Furens gáttal a Ban-gátat, mely 42 m. magas és néhány nevezetesebb spanyolgátat, melyek alakja távolról sem felel meg a nyomás megkövetelte alaknak. A legtöbb spanyol gát óriási méretű és egyáltalán nem szolgálhat modelül. És azt hiszi Graeff, hogy a Delocre elméletével szerkesztett profilok a czélnak legmegfelelőbbek. 10. A falazott völgyzárak legkedvezőb profilja. (Mémoire sar la forme du profil á adopter pour les grands barrages en ma<;onnerie des réservoirs). írta: Delocre. A Loire árvizeinek megkisebbítése czéljából a forrásvidékek régióiban völgyzárakat óhajtottak létesíteni. Ezért Graeff megbízta Delocre-t, hogy tanulmányozza a legkedvezőbb profilt e völgyzárak számára. Delocre e feladatot két részre osztotta a széles és keskeny völgyek szerint. Ez utóbbi esetben ugyanis a völgv-gát a víz nyomását oldalagosan átviheti a két sziklafalra, melyhez támaszkodik. Ha a völgy széles és a gát nem viheti át oldalagosan a nyomást, akkor saját súlyával kell ellenállnia e nyomásnak. Ha a gáthoz használt anyag végtelen nagy szilárdságú és összetartásu volna, akkor a stabilitásnak elég volna téve, ha a nyomás eredője benne maradna a gát alapjában. De valóságban épenséggel nincs igy. És ezért két feltételnek kell eleget tenni: 1-ször, hogy a nyomás a gát egyetlen pontján se menjen egy bizonyos határon túl és 2-szor, hogy a gát különböző rétegei egymás fölött s maga az egész gáttest az alapsíkon el ne csuszszanak. Az eljárás a gátprofil meghatározásánál az, hogy az 1-sö föltételnek elég legyen téve s aztán vizsgálat alá kell venni az így meghatározott profilt, vájjon a második föltételnek meg felel-e. A gáttest következő erőknek van kitéve: a saját súly függőleges irányú erejének, az oldalfalra merőleges oldalnyomás függőleges és vízszintes komponenseinek. A vízszintes erő elcsúsztatni, a függőleges összenyomni akarja a gátat. A függőleges P erő fogyó arányban oszlik meg az eredő támadás-pontjától a gát széle felé. Ha l a gát alapjának szélessége, и az eredő támadás-pontjának távolsága a gát szélétől, p' a nyomás a gát szélén, akkor 1 aszerint, amint u >» vagy <C — 1-nél. Ha most л azon határmagasság, melynél 3 még a faltest merőleges oldalakkal saját súlyát elbírni képes és S' a fal fajsúlya, akkor \ Ь' az a határnyomás, melyet a fal még épen kibir, és akkor