Vízügyi Közlemények, 1903 (19. füzet)

19. füzet

287gyors lefektetése, a víz színének szabályozhatása igen nagy előnyei az ily gátaknak, melyek árvízkor nem okoznak érezhető duzzasztást. A Marne-on Épernay és Meaux közt lévő 12 gát közül az a 8, mely 1863, 64 és 65-ben készült, Desfontaines-rendszerü. Minden ily gátnak van elborítható, 7*8 m. széles és 51 m. hosszú kamarazsilipje, mely a vontatóúttal ellátott part mentén elhelyezett, van ingótáblás hajóáteresztöje, dobtáblás bukógátja és pillérje. A hajóáteresztő 25 m. hosszú és olyan táblákkal ellátott, mint a minők a felső Szajnán vannak. A táblák szélessége l-2 m., magassága gátankint 2'64—3-11 m. közt változik; közöttük 5 cm.-nyi köz van. A küszöb 06 m.-nyire van a kisvíz alatt, de később a küszöb fölé 0-07 m. magas borítást tettek a lefektetett táblák jobb védelme czéljából s így csak 0-53 m. lett a küszöb mélysége. A felállított táblák teteje 005 m.-rel alacsonyabb a normális víznivónál. A táblák előtt föntebb lefektethető állványok vannak elhelyezve. Ez állványok czélja az, hogy a kezelöhidat hordják, melyen az emelőgép gördíthető; az állványok azonban alacsonyabbak lévén a normális nívónál, a táblák fölállítása után nyúlványokat tesznek reá, melyeken egy második, a normális nivó fölé érö kezelőhíd van alkalmazva. Az állványokhoz tük támaszthatók s így teljes Poirée-féle szerkezetet kapunk. Az állványok azért készülnek két darabban, mert az alsó kezelöhídról sokkal kedvezőbb szög alatt lehet a táblákat fölhúzni, mint a toldott, teljes magasságú állványokról. A bukógát, melynek hossza 49'5 m., két részből áll: fix és mozgó részből. A fix rész palánkfalak közé öntött betontömegböl áll, melynek felső része falazott. A fixgát teteje 1Ю5 m.-re van a normális nivó alatt, vagyis 1195 m.-re a kisvíz fölött. E gát fölött emelkedik 5—5 cm. távolságra egymástól 33 drb 149 m. széles tábla, melynek teteje 10 m. magasan van a fixgát tetejétől. A táblák különleges, dobos szerkezetűek. Desfontaines czélja az volt, hogy a bukógátnál a víz elevenerejét fölhasználja a táblák fölállítására és lefektetésére. A táblák két, a forgástengelyükkel elkülönített részből állanak: a felső rész a fixgát fölé ér, az alsó rész, az ellentábla, benyúlik a gát testébe és a táblák lefektetésekor negyedkör keresztmetszetű vájatban, zárt dobban foroghat; a táblák forgástengelye a fixgát nívójában elhelyezett. A negyedkördob vízszintes és függőleges oldalai vasból vannak. Az ellentábla nem egyenes, hanem görbített úgy, hogy a tábla fekvő állásánál a dob vízszintes lapja és az ellentábla között négyszögletű úr támad; épen így a függőleges helyzetnél a dob függőleges oldala és az ellentábla közt is. A dob vízszintes síkja csövek és csapok segélyével a felső bögével, a függőleges síkja az alsó bögével áll kapcsolatban, ílyformán ha a vízszintes lapon keresztül a felső bögéböl a dobba vizet bocsátunk, a víz nyomni fogja az ellentáblát és az egész táblát függőleges helyzetbe hozza. Ha a felső csapokat elzárva a nyomást megszüntetjük és a dob függőleges oldalán lévő csapokat kinyitjuk úgy, hogy a víz a dobból kifolyhat, akkor a tábla felső részére gyakorolt víznyomás a táblát lefekteti. Midőn a tábla föntáll, a víz az ellentábla körül átszivárog és felgyűlhetne a tábla mögött s így a nyomást részben • ellensúlyozhatná. Ezért gondoskodtak, hogy ez átszivárgó víz levezethető legyen. Szükséges volt továbbá, hogy kisebb árhullámok alkalmával a tábla a függőleges és vízszintes állásán kívül még középállást is elfoglalhasson és hogy a táblák egy része fönnmaradjon, míg a többiek lefeküsznek. Ezért a táblák egy része támasztórúddal ellátott; e támasztórudak alkalmas rovátékokban akadnak meg, melyek lehetővé teszik a táblának függőleges, vagy félig hajlott állásban való fönnmaradását. A csapok kezelését, melyek segélyével a táblák fölállíthatók és le fektethetők, autó-