Vízügyi Közlemények, 1903 (19. füzet)

19. füzet

2673. Építkezések iszapos földben Bretagne vidékén. (Mémoire sur Г établissement des travaux dans les terrains vaseux de Bretagne.) írta: Croizette Desvoyers. A Nantes-Lorient-Brest vasútvonal a partok mentén húzódik, hogy Bretagne kikötőit egymással és az ország belsejével összekösse. E vasút számos lapos völgyet szel át, melyek iszapos lerakódással telvék. Ily helyeken sok földcsúszás, iszapban, mocsárban való alapozás, terrászoló munka, viadukt, alagút stb. fordult elö, melyek ismertetésével foglalkozik Croizette Desnovers. A legnagyobb földmunka iszapos talajban Redon környékén fordult elö. Az iszap mely a folyók és a tengerdagály ellentétes mozgása folytán rakódott le, 3—16 m. vastag. Az iszap legtöbb esetben turfarétegbe megy át és rendesen növényi hulladékokkal kevert. A töltéseket ily helyeken úgy készítették, hogy egyszerűen rátöltötték a jó földet az iszapos alapra, mely lassan-lassan besülyedt az előbbi nyomása alatt, kétoldalt felpuffadt s az eredeti talaj fölé emelkedett. A felső réteg néhol függőlegesen emelkedett fél; több helyen a fölemelkedés nagyobb volt, mint a töltés maga s a föld még mintegy 70 m.-re a tengelytől is mozgásija jött. Az iszap besülyedése néhol rögtönös, máshol igen lassú volt, néhol csak a töltés majdnem teljes elkészültekor kezdődött meg. Ily helyeken ugyanis a felső 2 m. vastagságú, keményebb réteg áttörése után kezdett az iszap sülyedni. Ily áttörés után aztán az iszap mozgása gyors és sokkal nagyobb volt, mint másutt. Mielőtt a földmunkát megkezdték volna, a föld birósságát kipróbálták. Egy 2 m. széles falazatot készítettek, melynek magasságát úgy adták meg, hogy kétszer akkora nyomást gyakoroljon az iszapra, mint a töltés. A falazat alatt csak mintegy 04—0'5 m.-nyire sülyedt a föld s ebből azt következtették, hogy a töltés alatt nem lesz ekkora hatás. De épen ellenkező történt s így az ilynemű próba nem vezet sikerre. Kompakt iszapban, vagy turfában a sülyedés mértéke nem nagy és a besülyedt töltésrész fordított trapéz alakú. Kevésbbé kompakt iszapban, vagy turfában majdnem függőlegesen sülyed a töltés, és bár nagy mélységig megy le, még sem éri el a töltés alja a bírós talajt. Végül a híg iszapban, vagy turfában a töltés a bírós talajig sülyed és a lejtő annál inkább kifelé hajló, minél hígabb az iszap. Átlag azt lehet mondani, hogy az iszapba való bemerülés folytán még 1'5-szer annyi földet használtak föl a normális tömegeknél úgy, hogy a teljes és normális tömegmennyiség közti arány 2'53-ot tesz ki. Az ülepedés a pálya megnyitása után is még tartott: e körülmény a töltések kiegészítését tette szükségessé. Ha a töltés magassága nem volt nagy, úgy csak az alsó rossz réteget hordták el egy bizonyos vastagságig és a megmaradt részt köszívárgókkal szárították. Ha a szárítás nem lett volna lehetséges, a töltést 2 3 m.-rel magasabbra készítették volna, vagy pilótával, homokpilotával tömték volna a talajt. A műtárgyakat, ha az iszap 4—5 m.-nél nem volt vastagabb, a munkagödör körülzárásával és szivattyúzással alapozták. Ha vastagabb volt az iszap, akkor pilótákat vertek be az iszapba; de előbb az iszap fölé földet hordtak, tömték s csak azután verték be a pilótákat. Mert ha ez eiöleges tömés meg nem történik, a pilóták a laza, néha hígfolyós talajban oldalagos nyomásoknak ellen nem állottak volna s a pilóták némi ferdesége mellett a függőleges nyomást sem birták volna ki. Azonban a föld ráhordásán kivül egyéb munkálatokat is kellett végezni, hogy biztos alapozást nyerjenek. így a St.-Nicolas rétség hídján, hol a földtöltéssel való tömés nem nyújtott elég biztosítékot, az ellenfalak közé vastag beton-feneket