Vízügyi Közlemények, 1903 (19. füzet)

19. füzet

•257 közelíti meg s mert legbiztosabb és általában gyorsabb: a lánczhajózásnak előreláthatólag igen nagy jövője van. A lánczhajózás úgy történik, hogy egy hajó belsejében elhelyezett gőzgép a vezérérben lefektetett és két végén megerősített lánczot a hajón megerősített egy, vagy két henger körül csúsztat s ezzel a hajót tovább mozgatja. Vannak külön vontató hajók és vannak teherszállító hajók lánczvontatásra berendezve. Az első kísérleteket a lánczvontatással 1732-ben Saxe tette meg; rendszerét a Saőneon 1820-ban alkalmazták Tourasse és Courteau; a láncz nem volt itt folytonos, hanem két 1000—1000 m. darabból állott, melyeket váltakozva lovakkal vontatott hajón előre vittek, kikötöttek s melyekbe kapaszkodott aztán a hajó. Csak később jutottak arra a gondolatra, hogy a lánczot a fenékre véglegesen lefektessék s ezzel a folytonos, biztos hajózást megvalósítsák. A lánczhajózásnak kővetkezők az előnyei: 1. Hogy a vontatás helye mindig állandó és a hajó útjával és a folyás irányával párhuzamos. 2. A láncz a völgyútban levén lefektetve, kisvíz idején a hajózás így könnyebb, mint minden más motorral, mely nincs a völgyúthoz kötve. 3. A hajókötél kisebb elhasználásnak van kitéve, mint más vontatásnál, mert sem a földhöz, sem a hajó tetejéhez nem súrlódik. 4. Az utazás és szállítás szabályos időközökben történhetik. 5. A hajó sebessége lánczvontatásnál nagyobb, mint lóval, vagy gőzhajóval való vontatásnál. 6. A vontatás ára olcsóbb. A hajókat vonatokban szállítni olcsóbb, mint egyenkint; de az ily vonatokkal csak akkor czélszerü a szállítás, ha sem a folyó vagy csatorna szélessége, sem a zsilipek nagysága nem akadály. Páris és Montereau közt a zsilipek 180 m. hosszúak és 12 m. szélesek, hogy az egész vonat bele férjen. A Szajnának e szakaszán kitünö hajózás létesült úgy, hogy e szakasz mintául vehető. A Szajna medre meglehetős állandó; kanyarulatai számosak, de nem nagyon élesek. Szélessége kisvíznél Monterau körül 100 m., Páris körül 170 m. Sebessége 0-44—P39 m. közt változik 0 és 3 m. vízállás mellett; ugyanily vízállásoknál a víztömeg 44 és 592 m

3 közt változik. A kisvízi legkisebb mélység 0'55 m. A hajózás 3 m.-en felüli vízállásnál megszűnik, mikor is a Szajna ki kezd önteni. A lefelé hajózás semmi külön vontató rendszerrel nem történik; csak az Yonne és kis Szajna szabadon eresztett zsilipvizeit használják segítségül, midőn nincs elég vízmélység. A felfelé hajózás jelenleg majdnem kizárólag lánczvontatással történik, melyet társulat kezel. A fölfelé hajózás folyton emelkedőben van. A távolság Montereau és Páris közt 102 km. Lefelé a hajózás 15 óra alatt történik, fölfelé 1842-ben 6 nap volt szükséges, jelenleg 3 nap szükséges lánezvontatás mellett. Az 1856. évi miniszteri rendelet szervezte a lánczvontató társaságot. A folyószakasz egy részén a lánczvontatáson kívül mindenféle vontatás meg van tiltva; másik részén bármiféle vontatás lehető. A rendelet megszabja a vontató díjakat is. A társaság 7 vontatóhajót állított be: egy 16 lóerejüt, egy 24 lóerejüt és öt 35 lóerejüt. A vontatóhajó vasból készült, lapos fenékkel, hogy bemerülése csekély legyen. A hajó nem visz terhet, csak a gőzgépet és fűtőanyagokat. A gőzgép két csigás hengert forgat, melyekre többszörösen reá tekeredik a fenékre fektetett vontatóláncz. A hajóval fölfelé 6, lefelé 7 km. útat lehet tenni. Az első vontató láncz, melyet a társulat a felső Szajnába fektetett, 19 mm. átmérőjű volt és folyómétere 75—8 kg.-ot nyomott és előlegesen 9000 kg.-nyi húzásnak vetették alá. Úgy hitték, hogy a hajózó szolgálatban 3000 kg.-nál nagyobb húzást nem szenved. De a láncz igen gyakran szakadt s ezért egy 22 mm.-es, fméterenkint 11 kg. súlyú lánczczal cserélték ki, mely 12,000 kg. próbahúzást bírt ki. A hajóVízügyi Közlemények. XIX. ' /