Vízügyi Közlemények, 1903 (19. füzet)

19. füzet

•251 E tengerparti tavak azelőtt a tengerrel kapcsolatban voltak; a hullámok igen gyakran átcsaptak a lapos parton és közlekedő árkok is voltak közöttük. De a lapos part a tengeri áramlatok hordaléka következtében felmagasodott, a tó feneke a folyók és torrensfolyók hordalékától fölemelkedett, a közlekedő árkok eldugultak s így a tó mindinkább sekélyebb és a tengertől elkülönített lett. Még a rómaiak idejében virágzó városok voltak a tavak partján, de Martel Károlynak uralkodása alatt 737-töl kezdve részint a háborúk, részint a hely egészségtelen volta elpusztította onnan a lakosságot. Később, az árkok eldugulásával megszűnt a tenger és a tavak közötti közlekedés, a hely elegészségtelenedett. 1398-t.ól 1792-ig 30 pestis-járvány volt a vidéken, A virágzó parti városok: Arles, Aigues-Mortes, Saint-Gilles, Frontignan gyorsan hanyatlottak alá. Igaz, hogy újabb időben sokat javult a helyzet, a tavak egy része megszűnt veszélyes lenni, a városok újra emelkednek, de azért közegészségügyi szempontból még igen sok teendő van hátra. Különben az emberek is inkább megedződtek a láz ellen s a khinin és az orvosi tudomány elöhaladása sokat lendített az emberek egészségén anélkül, hogy a mocsarak levegője megjavult volna. A tenger és a mívelt földek között elterülő terméketlen partszegély kiterjedése Hérault départementben mintegy 26.000 hektárt tesz ki. E területnek körülbelül Ve-a lapospart, 4/

u-a tó és 1/

6-a mocsár. A lapospartokat a Lyón-i öbölből kiinduló hordalékkal terhelt parti áramok, a hullámok, és a szél építik föl. A homokot, melyet az áramlat keletről nyugatra visz, a szelek délről észak felé hajtják, majd ellentett irányban északról délre. Mindazonáltal a homok partra jutása és a lapospart növekedése állandó. A part változásának nyilvántartására km.-kint szelvényköveket helyeztek el. — A tenger feneke — a partok közelében — igen menedékes. A part maga — ameddig a hullámok elérnek — három, élesen megkülönböztethető törést mutat. Az első törés a rendes hullámjátéknak felel meg 0'6 m. magassággal; a második törés, mely a nagy hullámoknak felel meg, 1"2 m. magasságban, és végre a harmadik törés, mely a nagy viharok hullámainak szélső határát jelöli, 2-2 m. magasságban a dünék lábainál van. A homoklegnagyobb része kvarczból (60°/

0) és szénsavas mészből (29%) áll. Az utóbbi a tengeri állatok vázának maradványa. A nagy hullámok, vagy még rendesebben a vihar hullámágyának szélén emelkednek a homokhalmok, apró dünék, melyek néhol folytonos hosszanti töltéseket alkotnak. E dünék magassága ritkán éri el az 5—7 m.-t a tenger szine fölött, rendesen 2—4 m. Lejtője 1:4 és 1:5 szokott lenni. A homokpartok széiessége a tenger és a tavak közt mérve 100 és 600 m. közt változik. E part teljesen műveletlen, fátlan, a homok állandó mozgásban van rajta. Fákat csak ott lehet ültetni, hol van édesvíz, hol a talaj elég magasan van a tenger fölött a gyökerek megragadhatása czéljából és ahol a szél ellen védelem kínálkozik. Hogy a homokot kellő magasságra felgyüjthessék, e czélból széltöröket alkalmaznak. E széltörök nádból készült palánkmúvek, melyeket 1*5 m. magasságra készítenek merőlegesen a szél irányára. E palánkmüvek előtt és mögött felgyűl a homok s aztán föléjük újabb palánkot lehet tenni. De e homokfogómüveken kivül vannak még mások is, melyek a felfogott homokot bizonyos irányban, bizonyos helyre terelik. E második terelőmű karóból és deszkából készül és 1*0 m. magasságú. Természetes, hogy e homokgyüjtö- és terelömüvek kívül esnek a tenger hullámjátékán és főirányuk a dünék irányával egyezik meg. A part azon része, hova csak a vihar hullámai jutnak el, már rászorul némi igazításra. A dünék lába ugyanis