Vízügyi Közlemények, 1903 (19. füzet)

19. füzet

241 6. A Páris-tól Rennes-ig terjedő vonal geologiai szelvénye. (Étude du profil géologique de la ligne de Paris ä Rennes.) írta: Mille és Thoré. Páris hivatva van arra, hogy középpont legyen; nemcsak azért, mert három nagy folyó egyesül (a Szajna, Marne és Oise) közelében, melyek természetes közlekedő útul kinálkoznak, hanem a közetnemek csoportosulása folytán is. Van ott kitünö épületes faragásra alkalmas kö, malomkő, mész, gipsz stb. A folyók alluviumja kitünö termékenységü, az itt-ott felbukkanó agyagrétegek szintén. Mille és Thoré fölsorolják a Páris—Rennes-vonal geologiai rétegzéseit. 7. Az algíri kikötő hajójavító medenczéi. (Notice sur la construction des enceintes des formes de radoub du port d'Alger.) írta: Hardy. Az algiri két hajójavító egyike 140, másika 80 m. hosszú; 8—14 m. mélységben kellett őket készíteni; fenekük gnájsz-szikla. Egyik igen nehéz feladat volt a munkagödör körülzárása. Első gondolat az volt, hogy czölöpökböl és deszkákból falat készítenek; de ez nem lett volna jó; 14 m.-es czölöpök sziklás talajban, nem birták- volna ki a tenger hullámzását, midőn alig tartotta volna őket egyéb össze, mint a czement tapadása. Ezért fenék nélküli szekrények alkalmazása látszott legczélszerübbnek. Hogy a szekrény nagyobb szilárdságot nyerjen, lábához kis betonfalat öntöttek búvár segélyével. E betontest egyrészt kiegyenlítette a fenék egyenlőtlenségét, másrészt meggátolta a víznek a szekrény aljánál való beszivárgását. Némely helyen, hol a mélység kisebb volt, a lábazati betontestet elhagyták s e helyett a szekrény tábláit vágták el a fenék egyenlőtlenségei szerint. A hajójavító medenczét izolált szekrényekkel fogták körül, s mikor ezeket betonnal kitöltötték, a két-két szekrény közötti ürt elzárták és ezt is betonnal töltötték ki. így aztán folytonos falat nyertek. Ez eljárás sokkal kényelmesebb, mint ha folytonos, nagy körülzárást létesítettek volna, mely a hullámoknak kevéssé áll ellen. Míg egyes oszlopszerü szekrényt a víz nem támad meg oly erősen s ha romlás történik, úgy az is csak kis terjedelmű. A szekrénynek 4—5'60 m.-es négyszögű alapja és a víz mélységhez mért váítozó magassága volt. E magasság meghatározására pontos szondálást hajtottak végre; ehhez mérten állították össze a szekrény vázát alkotó gerendákat. E gerendaváz tartotta a szekrény falául szolgáló táblákat. Ott, a hol a fenék hajlott volt és tábla alsó éle nem feküdhetett jól a fenékhez, sokszor betonzsákokkal tömték ki az így támadó ürességet. A szekrényt a vizén kívül állították össze és úgy úsztatták a kivánt helyre és a fenékre állították. A szekrény helyén levén, tetején elhelyezték a betonozáshoz szükséges állványt és deszkázatot. A betont sülyesztö szekrénynyel öntötték be, s midőn már megkötött, a szekrényt és táblázatot elszedték körülötte. Mikor így az egész medencze izolált betonoszlopokkal volt körülvéve, az oszlopok közötti ürt töltötték ki betonnal. E czélra is szekrényeket használtak, melyeket már a helyszínén állítottak össze. A munkálathoz búvárt is használtak, főként a fenékiszap eltávolítására. A kisebb hajójavító meíencze szekrényeit közvetetlenül a fenékre állították, a gerendázatot és táblákat megfelelöleg elmetszvén; azonban a nagy medencze szekrényei alá kiegyenlítő beton-küszöböt Vízügyi Közlemények'XIX. ^ 6