Vízügyi Közlemények, 1903 (19. füzet)
19. füzet
214 nagy víznél, erös bukás mellett, mily módon lehet legelőnyösebben fölállítani és lefektetni a táblákat. A táblák kezelése csak bizonyos idő és gyakorlat elteltével vált biztossá. A homok és kavics igen sok bajt okozott, de a táblák mozgatásával maga a vízfolyás elviszi hordalékát. A íixgátnak az említett 26 m. hosszú részén kívül van még egy 45 m. hosszú darabja is, mely a duzzasztott víz nívójáig ér föl; a mozgó rész e nem mozgó részhez viszonyítva elégtelennek bizonyult. A hajózásra szolgáló táblásgáton 35 m. hosszú nyíláson a gát lebuktatása 3 perez alatt történik, vagyis 2-5 mp. alatt 1 m.-t lehet szabaddá tenni. A gát felállítása 1 óra és 8 p. (legkedvezőtlenebb esetben 1 1i 2 óra) alatt vihető végbe, vagyis fméterenkint 2 perczet vesz igénybe a felállítás. A kísérletek a gátak kezelésére nézve azt mutatták, hogy a conflans-i gáton 10-szerte gyorsabban lehet a hajózásra szükséges 35 m.-nyi közön a táblákat lefektetni, mint a courbetoni fésüsgáton. A felállítás 3-szorta gyorsabb Confllansnál, mint Courbetonnál. A fixgát ingó tábláit, ha a víz kicsiny, kézzel állítják föl; ha nagy a víz, akkor kezelöhajóval. Az ingó táblák, melyek alsó harmadukban vannak alátámasztva, maguktól elfordulnak, ha a víz a táblák fölé 8—10 cm.-nyire emelkedik. De fölnyílik nagyvízkor oly esetben is, ha a hajózó nyílás nyitva van és a gát-okozta duzzadás csak 12 cm. körül van. A táblák maguktól záródnak, ha a víz az alátámasztó ponthoz száll le és ha teljesen bemerülve lévén, csak 5—6 cm. a bukás nagysága a gáton. Chanoine részletezi a gát kölségeit és összehasonlítást tesz más, a felső Rajnán épült gátak költségeivel és azt tapasztalja, hogy a conflansi gát került aránylag legkevesebbe. 14. A tengeri építkezésekre használt némely anyagok alkalmazhatóságáról. (Quelques réflexions sur l'opportunité de certains matériaux pour les travaux ä la mer.) írta: Vicát. Ha a tengervízi építmények tartóssága a használt czement keménységétől függ, úgy a portland-czementtel készült tengeri építmények igen tartósak lennének, mert a portland erősen köt és így sokáig ellen állana a tengervíz bomlasztó hatásának. Azonban a portland-czement drága és ellenállása a tengervízben még nincs kellőleg kipróbálva, és más olcsóbb, kevésbbé erősen kötö anyagok csak azért nem használhatók sikerrel, mert tönkremennek, mielőtt rajtuk a mészkarbonát-réteg kialakulhatna. Azonban Vicát azt hiszi, és adatokat is hoz fel reá, hogy a rothadó fa idézi elö leginkább e szénsavas-mészbevonatot. A palánkfalak közt, vagy faszekrényekben történt alapozásoknál ugyanis a tengervíz nem támadta meg a betont, egyrészt azért, mert a fa a közvetetten érintkezést a tengervízzel meggátolta, másrészt, mert a szénsavas mész létésülését elősegítette. Ennek folytán Vicát azt ajánlja, hogy rothadó faanyaggal vonjuk be használatkor a betontestet, mely olcsóbb czementtel készült. 15. Szemle. (Chronique). a) Puzzolán-malter a tengervízben. Jó-e a tengervízi építkezésekhez a kövér vagy hidraulikus mész, és a római puzzolán ? Minard azt válaszolja e kérdésre, hogy minden az égetéstől, őrléstől, a használat módjától függ. Különben a puzzolán minősége a szerint változik, hogy minő bányából nyerik.
