Vízügyi Közlemények, 1903 (19. füzet)

19. füzet

15 E kisebb rezervoár oldalán 20 cm. széles, zsilippel elzárható nyílás volt. E nyílás szélességét és magasságát tetszés szerint változtathatták. A nyílás alatt 6 m. hosszú, 4 méter széles és 1 m. magas, tehát 24 m

3 űrtartalmú rezervoár volt a nyíláson kifolyó víz mennyiségének megmérésére. E vízmérő rezervoáron is alkalmaztak zsilipet, hogy innen a víz az alsó Mózelbe üríthető legyen. Aztán megmérték a rezervoár ürfogatát oly módon, hogy belé több ízben állandó mennyiségű víztömeget bocsátottak és a vízszin magasságát a víz betöltése alatt több ízben pontosan leolvasták. így a rezervoárt lehetőleg tökéletes prizmának találták. Hogy a zsilipen kifolyó víz a kifolyás megkezdésekor (mikor még nem állandó a folyás) ne ömölhessék a rezervoárba, a rezervoár fölött facsatornát alkalmaztak, mely a vizet a kiürítésre szolgáló árokba vezette. Midőn a kifolyás állandó jellegű lett, a vizet csak akkor vezették a rezervoárba. A kiömlés nyílását az 1827-iki kísérletnél a tartó tölgyfaoldalába vágták be; később az 1828-iki kísérletnél a nyílás 4 mm. vastag fémbélést kapott és fém elzáró lapot. A nyílás küszöbe a rezervoár fenekétől 0*54 m.-re, a nyílás függőleges tengelye a rezervoár oldalfalától 1/84 m.-re volt elhelyezve. A nyílás nagyságát pontosan mérték meg s figyelmet fordítottak még a hő okozta kiterjedésre is. Midőn a víz valamely oldalfal nyílásán folyik ki, a rezervoár fölszine a nyílás felett depressziót mutat s csakis az oldalfaltól bizonyos távolságra tapasztalható állandó vízszín. A vízszínnek e behajlását a víz felszínét érintő vastük segélyével mérték meg. Különben Poncelet és Lesbros megjegyzik, hogy a víz magassága a nyílástól távolabb esö helyen, hol a behajlás nem érezhető, mérendő meg és fogadandó el a nyomás számítására. Poncelet és Lesbros két féle irányban tettek kísérletet. 1-ször midőn a nyílás minden oldalról zárt négyszög volt; 2-szor, midőn felső része szabad volt és a víz úgy ömölhetett át rajta, mint egy fenékgáton. A nyílás magasságát 2—22 cm. között változtatták. Az eredményeket táblázatokba állították össze, mely táblázatokban a hidrodinámikai képletekkel számított vízmennyiséget is közölték, hogy az összehasonlítást megtenni lehessen. E kísérleti adatokból kitűnik: 1-ször, hogy a kontrakció-tényező különböző nagyságú nyílások mellett annál kevésbbé változik, minél nagyobb a víznyomás; 2-szor, hogy a kontrakció-tényező annál nagyobb, minél kisebb a nyomás; 3-szor ugyanazon nagyságú nyílásnál akkor legnagyobb a kontrakció-tényező, ha a nyílás szabad, vagyis a víz mintegy gáton bukhatik át. Poncelet és Lesbros megmérték azonkívül a nyíláson kifolyó víz alakját is 3, egymásra merőlegesen álló síkra való vetület segélyével. E czélra ráma szolgált, melybe vastük voltak köröskörül bedughatok. Ha a tűket addig taszították, hogy hegyük a víz felszínét érte, akkor a kifolyó víz alakját nyerték meg abban a keresztmetszetben. Ily eljárással meghatározták a kifolyó víz alakjának vetületét a 3 síkra. A legnagyobb összehúzódást 30 cm.-re a nyílástól találták; itt az eredetileg 400 cm

2 nagyságú nyílás 225 cm

2-re volt összehúzódva. Épen így pontosan megmérték a vízszín besülyedését a nyílás fölött, midőn a víz szabad nyíláson ömlött ki, s midőn a nyílás zárt négyszög volt. Ez összes kísérletek eredményeül a kővetkezők jegyezhetők meg ^1-ször, hogy a kísérletek távolról sem merítik ki az összes eshetőségeket, a mennyiben a Poncelet és Lesbros-féle nyílásnak egyik oldala változatlanul 20 cm. nagy volt; 2-szor, hogy