Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)

3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke

3-il 16. A hollandi vízemelő csavarról. (Note sur los vis hollandaises.) írta : Iii che. Bár nagy víztömegeknek csekély magasságra való emelésére alkalmazott hollandiai csavarok nem nagyon takarékosak, mégis alkalmazzák őket, mert előállításuk és fenntartásuk nem kerül sokba. A csavarnak tömőit, 0 1 — 0'5 m. átmérőjű magja van, mely hengeralakban végig fut a csavar hosszában; e hengert 2—3 archimedesi csavarfelszín futja körül mintegy l-7 m. átmérőjű szélességben. Az egész készülék fix vályúban forog. A csavar hatásfokára igen kártékony, hogy a belső henger mérete nem elég arra. hogy behajlása ne keletkezzék ; ezért kénytelenek a vályú és csavarfelszín között 2- 3 cm. közt hagyni, melyen tetemes víz csorog vissza. Aztán a vízsebessége is nagyban növeli az ellenállást ; minél több vizet akarunk s minél gyorsabban forgatjuk a hengert, annál nagyobb elevenerö-pocsékolást viszünk végbe. Végül a válvu felső szélét a felső böge vízszínéig hosszabbítják meg, miáltal a víznek fölösleges túlemelése történik. Két egymásután kövei kozö szárnytól, a vályútól és a benne levő víz színétől közrefogott térfogat akkor maximum, lia a belső mag átmérője 0"+5—0 (1 része a külső átmérőnek. A mag nagyobb átmérője lehetővé teszi, hogy kevesebb fordulatszám mellett is nagyobb tömeget emelhessünk. Végül ha a készüléket nem fából, hanem vasból csináljuk, akkor a csavarfelszín szélét 1—2 mm.-nyi közelségre hozhatjuk a vályúhoz. Ily módon nagy átmérőjű csavarokat készíthetünk és a forgásszámot perczenkint 15 -16-rá redukálhatjuk. Jól szerkesztett csavarral a hatásfokot 70- 74%-re lehet emelni. .1 7. Л Loire gátjaiban az árvizek szabályozású érdekében készítendő bukók hossza. (Note sur la détermination des longueurs des déversoirs à construire sur les levées de la Loire, pour régulariser l'introduction des eaux dans les vais endigués pendant les grandes crues exceptionnelles.) írta : Jollois. A Loire 1866-iki árvize után tanulmány tárgyává tették, hogy e folyó árvizének veszélyességét mi módon lehetne csökkenteni. A kiküldött bizottság abban állapodott meg, hogy az árvízi töltésekben bizonyos helyeket bukókká kell átalakítani, hogy a víz ezen pontokon lépjen ki. mert így kevesebb kárt okoz az árvíz, mint ha esetlegesen itt-ott kiszakít. E bukók tehát oly forma hatásúak, mint a töltésszakadások s éppen úgy mérséklik az árvíz magasságát. Természetes, hogy e bukók csakis a kivételes árvizekre hatnak mérséklöleg s tetejük a rendes árvizek fölé emelkedik. A bukókon átömlött víz visszavezetéséről az árvíz után szintén kell gondoskodni. A tározott víz mennyisége a völgy nagyságától is függ. E tekintetben Joilois 4 kategóriát különböztet meg. Az 1-sö kategóriába a nagy 6—36 km. hosszú, 1.400—14.000 h. területű völgyek tartoznak, melyek alul nyíltak. A 2-ikba olyan nagy völgyek, melyek alul zártak. A 3-ikba a 2—4 km. hosszú kis völgyek. A 4-ikbe oly völgyek, melyek kívül esnek valamely oknál fogva a tározás lehetőségén. A bukóknak vízszintes részük van, mely menedékesen simul a töltéskoronához.