Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)

3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke

•326 hanem csak egyszerű burkolatok. A falazat alapját egyszerűen az árok felszínére rakják, melyben néha fa és laza törmelék van és így tartani lehet, hogy esetleg a gát felfordul. De ez nem okoz nagy bajt, ha egyszerre több gát is nem mosódik ki. A jégár közelében nagyobb és igen szolidul épült gátat emeltek, hogy a nagy kőtömböket lehetőleg visszatartsák. E munkálatokat társulatok végzik. Töltésekkel való árvédelemre szép példákat mutat Baden. Ilyen töltésezett folyó a Kinzig, mely Würtembergben 840 m.-nyire a tenger fölött ered, körülbelül 97 km. hosszú, medenczéje a Bajna lapályáig 100.950 km., nem számítva ide a Schütter medenczéjét, mely közel a Rajnához szakad a Kinzigbe. Árvize 1300 m

3, maximális sebessége 4'5 m. Esése a töltésezett részben 0-0036—0 00106-ig változik, a torkolatnál 0-00064. A folyó Hausach alatt több mint 2 km. széles völgyet öntött el árvizeivel. A tutajozás, faúsztatás és a nagyszámú fahíd csak növelte az árvíz veszélyességét, mert a szálfák a hidlábaknál megtorlódtak. Az árvizek ellen töltésekkel látták el a folyót, mintegy 22 millió frank költséggel. A mederprofilnak a felsőbb részeken, hol az esés erős, nagyobb szélességet adtak, mint lejebb. Azonkívül tekintettel voltak a beömlő mellékfolyókra is, melyek szintén a profil megnagyobbítását követelték. Az árvízi meder 60—72 m. közt, a kisvízi meder 21—37-8 m. közt változik. A töltések koronája 1-8 m. széles, 1:2 lejtövei belül és 1 : 1-5 lejtövei kívül. A partokat fasinamüvekkel és köhányással biztosították. A partokat a töltésekkel keresztgátak kapcsolják össze 60—60 m. távolságban; e keresztgátak teteje 1*5—2°/

0 hajlást mutat a partok felé. Czéljuk az ártér felmagasítása. Fasinából és köböl készülnek. Ott, a hol az ártér nem mutat elég ellentállást az árvíz ellen, ott fűzfákat ültetnek. Szemle. (Chronique.) Páris csatornázása. írta: Alfréd Durand-Claye. Páris város csatornavizei, mint valami piszkos folyó, úgy ömlenek be Clichy-nél. a jobb parton a Szajnába. A csatornavíz nem igen keveredik a Szajnával, hanem a partok mentén húzódik tova, nehezebb hordalékát közvetetlen a beömlésnél lerakva. E rakomány nyáron a szerves rothadás fészke. Hogy e káros állapotot megszüntessék, a csatornavíznek megtisztítását és öntözésre való fölhasználását határozták el. E czélból megmérték a csatorna vízmennyiségét, mely nap- és évszakonként változik. Legkevesebb a reggeli órákban, legtöbb délután; januártól júliusig növekedik, innen aztán fogy. 1/5 m

3-töl 3 m

3-ig változik másodperczenkint. A vegyi elemzés kiderítette, hogy a kulturára hasznos nitrogén- és foszfortartalmú anyagok bőven vannak a csatornavízben. Két gondolat vetődött föl a csatornavíz ártalmatlanná tételére. Az egyik a szennyvíz mesterséges megtisztítása ülepítéssel és vegyi szerekkel ; a másik az öntözés. Mindkét irányban kísérletet tettek és kiváló sikerrel. Az öntözés különösen jól beütött, a konyhanövények kitűnően teremnek a csatornavízzel öntözve. A szenynyes víz nem éri a növények leveleit, hanem csak gyökereit; a növények apró töltéskéken vannak elhelyezve, a töltések közt folyik aztán a csatornavíz, lassan beszüremkezve a talajba.