Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)

3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke

•315 eredményt adott nagy csatornákon tett próbáknál is. Azonban a képlet csak akkor ad jó eredményt, lia az esés nagyobb 0'0007-nél. Ha az esés kisebb, akkor Gauckler a következő képletet ajánlja : \ <• ß \Yr \./. Ez esetben czement- és faragottkö-medernél ß - 8'5—9 ; jó falazatnál ß = 8—8'5 ; földfenekii, falazott oldalú csatornánál ß — 7-7—8 ; földcsatornáknál ß — 7—7-7 : füvei benőtt oldalú földcsatornánál ß = 6'6—7; folyóknál ß = 6-3—7. E képleteket összehasonlítja más képletekkel számított és mért eredményekkel és eléggé jól összehangzóknak találja. Hogy Gauckler az esés miatt kétféle képletet állít loi, ez azért van, mert Darcy és Bazin csak nagyesésü csatornáknál próbálták ki képleteiket ; nagyesésnél a víz hömpölyögve folyik, kis esésnél a vízszálak kavargó mozgása kisebb; s míg az esetben a sebesség az esés négyzetgyökével arányos, ez esetben magával az eséssel. Az első képlettel számított eredmények igen összevágnak a Darcy-Bazinféle képlettel, míg a kisesésü csatornákra az 1-sö képlet igen nagy eredményeket ad. Óhajtandónak tartja, hogy a Darey-Bazin-féle kísérleteket kisesésü szakaszokra is megejtsék. <». Mozgógrátrendszerek összehasonlító tanulmánya. (Étude comparative des divers systèmes de barrages mobiles.) Irta : Saint- Yves. Az «Annales» 1866. évi kötetében De Lagréné ismerteti a különböző mozgógátakat. A Poirée- rendszerű állványos gátak ellen több kifogást emel, melyekre Saint-Yves reflektál. Azt mondja, hogy a tűk elhelyezése 25 m. vízmagasságon felül is könnyű. Egy 4. ni. hosszú, 8 cm. négyzetü tű súlya csak 12—15 kg; a vele való bánás nem kerül sok fáradságba, mint azt De Lagréné állítja. A tűk kiemelése sem nehéz, még 3 m. vízesésnél sem. A kezelöhidat 0'6 m. szélesség helyett 0'9 m.-re nagyobbították s így a rajta való munka kevesebb veszélylyel jár. Éjjel igen ritka esetben kell a gátat kezelni. Ami a bukás alatti kimosást illeti, az a tüsgátnál jóformán legkisebbre redukálható, mert a bukást nem kell egy pontra konczentrálni, hanem a tűk czélszerü kiszedésével az egész gátszélességre egyenletesen lehet elosztani. Az állványok lefektetését is könnyűnek mondja s a lefektetett állványok nem szolgálnak hajózó akadályul. Az uszó tárgyaknak a gát fölötti összeverödése és rothadása Saint-Yves szerint legkevesebb bajt a Poirée-gátnál okoz, mert 2—3 tű felszedésével már át lehet engedni a megakadt testeket. A Chanoine-féle szisztémát nem tartja olyan előnyösnek, mint De Lagréné. A duzzasztást e táblákkal sem lehet fokozni túlságosan, mert a táblák biróssága és a kezelés könnyűsége szab határt a táblák és duzzasztás nagyságának. Aztán SaintYves a hajóról való kezelést veszedelmesebbnek tartja, mint a fix hídról valót. Az egyes táblák közötti 10 cm. széles ürt kitöltő 15 cm

2 nagyságú tűk kezelése igen nehéz. E tűk elhelyezése hajóról történik. De az önműködő táblák megközelítése a hajóval igen veszedelmes lehet, mert a táblák a víz löködésétöl elfordulhatnak és a hajó a mélységbe sodródik. A táblák kilendülését lánczokkal mérsékelni lehet ugyan, de ennek megint igen kellemetlen következései vannak hirtelen árvíz