Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)

3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke

•301 A (10) képletet még így is lehet irni u = ia j/'i, hol u. = 20-5 1/ R (1 -)- 3 ^Ar). Lévy táblázatban adja а [л-к értékét az R-ek szerint cm.-röl cm. változva. A csövön átfolyó tömeget а П R

2 u = Q képlet fejezi ki. A táblázat, melyet Lévv összeállít úgy csoportosítja az u, Q, R és i mennyiségeket, hogy belőlük kettő-kettő megadatván, a másik kettő könnyen meghatározható legyen. A következő fejezetekben Lévy az itt felhozott törvényeket és képleteket bebizonyítja. 7. A keresztgerendák és deszkázat behajlása a zsilipkapúkon. (Mémoire sur la flexion des entretoises et du bordage dans les portes d'écluses). írta : Laroinne. Chevallier az «Annales» 1850. kötetében a függőleges deszkázató zsilipkapúkról értekezvén, arra az eredményre jutott, hogy a keresztgerendákat a kapukon egyenlő távolságokra kell elosztani. Lavoinne ezzel kapcsolatban a nyomás eloszlását tárgyalja a keresztgerendákra és deszkázatra és meghatározza elhajlásukat. Bonyolódott képleteinek alkalmazhatása czéljából táblázatot is közöl. MÁSODIK FÉLÉV. 8. A Garonne vasliídja Bordeaiix-nál. (Mémoire sur la construction du pont métallique sur la Garonne à Bordeaux.) írta : Paul Rêgnauld. A bordeauxi Garonne-hid 400 m. hosszú, 7 nyílású, párhuzamos övü tartókkal. Régnauld részletesen leírja a híd szerkezetére vonatkozó számításokat; mi itt csak a hídpillérek alapozásának módját ismertetjük. A pilléreket vascsövekben, komprimált levegő segélyével alapozták. De míg az eddigi csöalapozásnál a légkamrákat a cső tetejére alkalmazták és a csőmegliosszabbít,ásóknál mindig le kellett szedni e kamrákat és a tetejére rakott ellensúlyokat, addig a bordeauxi hídnál a légkamrát maga a cső alkotta, melynek belsejében két diafragma különítette azt el ; így a csö kitoldása semmi nehézséggel sem járt. Azonfelül a csöterhelésnek igen elővigyázatosnak kellett lennie, mert a talajnemek ellenállása, melyeken a csö átmegy, igen egyenlőtlen s ugyanaz a teher, mely a keményebb földben jól beválik, a lágy iszapban, hirtelen és egyenlőtlen sülyedést okoz. Ezenkívül a régebbi csösülyesztéseknél gyakran alkalmazták a komprimált levegőnek gyors kieresztését, mikor is a víz hirtelen betolult a csőbe, sok iszapot ragadva magával és meglazítva a csö körül a talajt. Ez eljárásnak sok hátránya volt: megbontotta a talajrétegek természetes egyensúlyát s annyi földet nyomott a csőbe, hogy az összes kikotort mennyiség a csö térfogatának 4—5-szörösére emelkedett. A terhelést az új hídnál nem alkalmazták a csö tetejére, hanem az állványzatra; e teher hidraulikus sajtókkal állott kapcsolatban és csak az óhajtott mértékben és ideig nehezedett a csö tetejére. Ha lágyabb talaj következett, a nyomást abban a mértékben lehetett mérsékelni, vagy teljesen meg is szüntetni. A csövek külső átmérője 3'6 in., vastagsága 4 cm. volt; a csövek öntött vasból készültek. Az illesztések a csögyürük szorosan egymásra csavarása és kaucsuk-