Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)

3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke

•295 12. Öntözések a Keleti Pyrénékben és a víz újra előtiiuése a Tet völgyében. (Étude sur les irrigations des Pyrénées-Orientales, et en particulier sur un phénomène, dit de la reproduction des eaux observé dans la vallée de la Tet.) írta : Vígan. A Pireneusokban levő hegylakók sok ízben folyamodlak vízhasználati engedélyért ; a síkon lakok pedig mindannyiszor protestáltak az engedély megadása ellen. Ugyanis a síklakók attól tartottak, hogy lia a vizet a hegyekben öntözésre használják, akkor nekik régibb vízhasználóknak nem jut elegendő víz. A hegylakók tehát mindig csak azzal a megszorítással kaptak engedélyt az öntözésre, hogy megszüntetni tartoznak, ha a síklakóknak kevés a vizük s felszólalások történnének. Ekkor a hegylakók fölállították azt a teóriát, hogy a hegyekben való öntözéssel a víz csak tározódik s a völgylakókra nem jár kárral ; a tavaszi hegyi öntözés vizét a völgylakók nyáron, midőn a nedvességre legnagyobb a szükség, kapják vissza és így a hegyi öntözés még hasznot hajt. Ez ügy megvizsgálására a miniszter Vigant bízta meg. Főként a Tet völgyében tett Vigan nyomozást. A Tet .völgye tele van öntöző csatornákkal s az öntözés alá vett terület 13 ezer hektárt tesz ki. A Tet mellékfolyóiból 3 ezer hektárt öntöznek. A Tetböl 18'76 m

8, mellékfolyóiból 5.339 m

8 vizet használnak mperczenkint öntözésre. A Tet völgye a hegyek közt primitiv kőzetekből és máladékokból, a síkságon tercier és quaterner képződményekből áll. Az alluviumot a Tet hordaléka és a tenger lerakodásai adják. A patakvizek újra elötünése általában nem ritka tünemény. Megtörténik, hogy a felső vidékeken minden vizet kivesznek öntözésre úgy, hogy a meder jó darabon szárazon marad s aztán alantabb egyszerre lassú szivárgás folytán a víz ismét előtűnik. Néhol két pont közt a víztömeg megnagyobbodását találjuk anélkül, hogy mellékfolyó ömlenék ott be, sőt a két pont közt öntözöcsatorna ágazik ki. A víznek ez újra elötünését mérés útján kellett meghatározni. Az egyes folyókon és patakokon bukógátak segélyével, kisebb vízereken direkt méréssel határozták meg a vízlömeget. 30.000 víz tömegmérést tettek a Tet víz vidékén. A víztömeget a Q = 1'8 L 11. \ H képlettel határozták meg, hol L a gát hossza, H a vízmagasság. A méréseknél számításba kellett venni az időközönkénti csapadékot, az esetleges mederfenéki forrásokat, melyek esövizböl táplálkoztak és így a feladat eléggé komplikálttá vált. A tömegméréssel a Tet vízvidékét az átbocsátóság és a víz újra elötünése tekiníetében régiókra kellett osztani, melyek igen különbözöleg viselkedtek. Négy ily régiót külömböztet meg Vigan és e négy régióban tett tapasztalatok azt mutatták, hogy víz újra elötünésének tüneménye a következő tényezőktől íügg : a kultura módjától, az öntözött terület elhelyezkedésétől és nagyságától, az évszakonkint fölhasznált víz mennyiségétől, az átbocsátó talajréteg vastagságától és minőségétől s végül az át nem bocsátó réteg esésétől. A különböző gazdasági növények különböző időben igénylik az öntözést, egyik többet, mint a másik, mely körülmények a víz újra elötünését kiválólag befolyásolják. Ha az öntözöterület a folyó hosszában elhelyezett, az átszivárgás sokkal intenzivebb, mint ha keresztirányban lenne elhelyezve. Talajcsövezéssel a tüneményt fokozni lehet. Végső következtetésében Vigan a 4 kategóriába oszlott területre nézve kiválogatja azokat, hol a nyári öntözés az alsó vidékekre nagy vízveszteséggel jár s hoj