Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)

3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke

•293 ~ V- \ ) I' К л 0

8 3 Ь'и<

К keli, hogy legyen. На е feltételeknek elég van téve, a gát stabil marad, lia a rezervoár mindig vízzel lelt ; de a gátnak el kell viselnie csupán saját súlyát is, ha a rezervoár üres. Vagyis a föntebbi képleteknek fönn kell maradniok, ha P helyébe a saját súly P' lép be és и helyébe a súlyponton húzott merőleges távolsága a gát szélétől. Ha a falnak csak saját súlyát kell hordania, akkor addig, mig a fal magassága kisebb X-nál, merőleges oldalakkal is megáll anélkül, hogy a nyomás az egységterületre 1 S'-nél nagyobb lenne. Ha a magasság 5.-n ál nagyobb, akkor a >. alatti résznek fokozatosan szélesebbnek kell lenni. Ha azt akarjuk, hogy a fal tömege ez esetben minimum legyen, úgy a számítások a fal oldalán szimmetrikusan elhelyezett logarithmikus vonalat adnak eredményül. Ha a fal mögött víz van, a fal akkor adja a legkisebb területű profilt, ha a víz felöli oldala merőleges, ellentett oldala pedig homorú görbe szerint hajlik. De a merőleges oldalt csak addig tarthatjuk meg a vízfelöl, míg a magasság eléri ).-t ; ha a fal magassága л-nál nagyobb, akkor ettől kezdve a vízfelöli oldalt is meg kell hajlítani. E két görbét már most úgy kell megállapítani, hogy bármely horizontális metszetben, a metszet szélén a vízfelöli oldalon üres medenczét feltételezve akkora legyen a nyomás, mint az ellentett oldalon a metszet másik szélén telt medenczét feltételezve. A feladat e két görbe meghatározása. A számítás bonyolódott egyenletet ad e görbékre, melyek a gyakorlatban nem alkalmazhatók már csak azért sem, mert a két görbének felső része egyetlen csúcsban végződik. A gyakorlatban a gát tetejének vastagságot kell adni. Delocre számos gátalakot számit és határoz meg ama feltétel mellett, hogy a gát mindkét oldalán a nyomás a határigénybevétel legyen telt és üres medencze mellett. Vannak szögletes, lépcsős és hajlottlapú gátprofiljai. Az ilyen gyakorlatilag értékesíthető profilok három részből állanak. A felső rész mindkét oldala merőleges ; a középső rész vízfelöli oldala ínég merőleges, ellentett oldala hajlott ; a legalsó résznek mindkét oldala hajlott. Ha inár így megvan a profilunk, meg kell vizsgálnunk, vájjon elcsúszás ellen elég szílárd-e. Legyen valamely réteg távolsága a fal tetejétől H; a folyadék fajsúlya S, akkor az igénybevétel vízszintes komponense, mely a falat e réteg irányában ©lcsuszH

2 tatni törekszik F — 0—. E csúsztató erőnek a súrlódás áll ellen. Ha f a súrlódás tényezője, s a profil területe a réteg fölött, Ъ a profil szélessége, y a kohézió-tényező az egység felszínen és S' a fal fajsúlya, akkor a súrlódás ellennállása R = s S' f —

y b. Es hogy a gát megálljon, kell hogy sS'f + Tb>Í^ Ha a völgy szűk és a zárógátat boltozatszerüleg építjük, akkor a nyomást horizontális irányban átvihetjük a sziklaoldalakra, melyekhez a gát támaszkodik. Teoretikus szempontból könnyen felfogható, hogy a gátra ható nyomás vízszintes komponense oldalagosan átvihető és igy a gát igénybevétele, az eredő nyomás megkisebbíthető. Kérdés, vájjon a fal vastagságára mennyiben hat kedvezöleg e körülmény. Első sorban is a boltozat tetőpontjának vastagságát kell megállapítani. Ez úgy történik, mint a hogy a boltozatoknál avval az egyszerűséggel, hogy víznyomás esetén