Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)
3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke
•270 MÁSODIK FÉLÉV. 6. Chaubart-féle önműködő zsilip változó vízmagasság' mellett állandó vízmennyiség kieresztésére. (Vanne automobile de M. Chaubart, à débit constant, sous des charges variables.) a) Schloesing jelentése : 1855-ben Chaubart bemutatott a kormánynak egy önműködő zsilipet, mely változó víznyomás mellett is állandó vízmennyiséget bocsát át magán. A földmívelés-, kereskedelem- és közmunkaminiszter elrendelte, hogy kísérleteket tegyenek vele. A készülék 3 m 8 másodperczenkénti emésztésre volt berendezve s ezért a Garonne oldalcsatornáján oly helyet kerestek ki a kísérletezés számára, hol a tetemes vízmennyiséget a hajózás veszedelme nélkül kivehették és a hol 1—1 '5 m. vízszinsülyesztés, vagy emelés hasonlőlag nem okozott bajt. Chaubart zsiliptáblája görbéhez támaszkodik, mely a zsilip két ellenfalához erősített gerendára van alkalmazva. Mikor a víz maximális állásban van, akkor a tábla merőlegesen áll és emésztése az elfogadott mértékű. Mikor a víz alább száll, nyomás-központja is lejebb száll, a tábla elhajlik, nyílása megnagyobbodik és így rajta a nyomás kisebbedésének megfelelöleg több víz megy át. A támasztó görbét úgy kellett meghatározni, hogy bárminő hajlása legyen is a táblának (bármekkora legyen is a nyomás), a vízemésztés állandó maradjon. A tábla megszerkesztésénél kettős volt a feladat : 1. meghatározni a tábla mozgását szabályozó görbét ; és 2. összekötni e görbét a zsiliptáblához úgy, hogy a. tábla el ne szakadjon tőle semmi állásban sem és ne csúszszék rajta. Ha Q = a zsiliptábla másodperczenkinti emésztése, L = a nyílás 'szélessége, h = a nyílás magassága a tábla függőleges helyzetében, H — a vízmagasság a nyílás küszöbe fölött, m = az összehúzódás-tényező, g = a szabadesés gyorsulása : akkor a Q = m.L.h/2g(H"^fh); (1) illetőleg a H = ih+ 5 ?" , (2) ö 2g m 3 L 3 h 3 K ' képlet meghatározza az emésztés állandóságának feltételét. A görbe alakját, mely szerint a táblának elfordulnia kell, Bresse szerint legczélszerübb szerkesztés útján határozni meg a (2) képlet figyelembe vételével. A tábla első alakjában nem volt tökéletes ; a görbe, melyen a tábla elmozdult, körív volt; a tett kísérletek mégis eléggé jól váltak be úgy, hogy a minisztérium 2500 frank előleges jutalmat adott Chaubart-nak és készülékének további tökéletesítésére hívta föl. Chaubart új táblát készített, melyhez háromféle görbét alkalmazott. Az egyik görbét Bresse szerint szerkesztés útján határozták meg ; a másik két görbét Fargue számítás útján állapította meg. Bár a görbe differencziális egyenletét nem lehetett integrálni, Fargue a tábla hajlása szerint 2—2 fokonkint határozta meg a támasztó görbe pontjait és szerkesztette meg húrjait, melyek a görbével körülbelül összeesnek. Hogy e pontokat számíthassa, fölvette 1-ször, hogy az összehúzódás tényezője D'Aubuisson szerint m — 0'62 és állandó ; 2-szor, hogy az m Poncelet szerint a tábla hajlásával változik és értéke a tábla merőleges állásánál 0'625, 2: 1 hajtásnál 0-74 és 45° hajlásnál 0-80.
