Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)

3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke

•242 öntöttek, melynek felső lapja sík és vízszintes volt, s melyre aztán a szekrényt, melynek minden gerendája egyforma hosszú volt, reá állították. E beton-küszöb elhelyezését és öntését búvárok teljesítették. A partfal elkészítésénél mesterséges tömböket helyeztek a fenékre a fal alapjául. E tömböket nagy gonddal helyezték el ; pontonokon készítették őket s onnan sülyesztették a kellő helyre, a fenékre. 8. Partvédő mű Salpêtrièrenél Algir közelében. (Note sur un travail de défense de côte exécuté à la Salpêtrière près Alger.) írta: Hardy. A ferde burkolatok jobban állanak ellen a tenger kimosásainak, mint a függőleges falak ; de ez utóbbiak, ha kellő méretekkel készülnek, állékonyabbak ; a föld ülepedésekor, vagy kimosásakor nem repednek stb. 45° alatt hajlott fal, melynek a föld felöl függőleges lapja van, mindkét fal előnyét egyesíti. Hardy ilyen falat készített oly módon, hogy azt boltozatokkal üregezte. í). Az árvizekről. (Az erdők hatása a víz lefolyására.) (Études expérimentales sur les inondations.) írta : Vallès. Régóta vajúdó kérdés, hogy a földművelés miként befolyásolja az árvizeket. Vallès azt mondja, hogy a földnek megmívelése, szántása stb. kedvez a beszivárgásnak s hogy ellenkezőleg a rét, legelő, erdő, a föld felszínét tömöttebbé teszik s a víz lefolyásának kedveznek. De vannak ellenkező vélemények is. Jeandel, Cantegril és Bellaud egyik tanulmányukban kísérleti adatokkal fejtik ki, hogy az erdöirtás fokozza az árvizek veszélyességét. A Vogézek két medenczéjében történt a kísérletezés s az az eredmény tünt ki, hogy félig kiirtva a medenczéböl az erdőt, az árvizek veszedelme megkétszereződik. De e kísérlet leírása nincs kellőleg részletezve és így meg sem ítélhető, mennyiben volt helyes. Az erdős medencze 4222 hold nagyságú volt; hajlása, elrendezése nincsen preczizitással leírva; az erdötlen medencze csak negyedrész ekkora volt; ez is félig erdős, többi részében rét, legelő és csak kis részében szántó. Vallès tehát azt mondja, hogy a két völgy nem sokat különbözött valójában egymástól, mert a kisebbik is csak igen kis részében volt müveit. Azonkívül a vízmérő helyek sem voltak jól választva s az észleletek sem kellő számúak, főként a kisebbik medenczében, hol csak három észlelés történt. A kísérletezők csak egyszerűen. mögmérték az esö nagyságát és a lefolyó vízmennyiséget s kiszámították e kettő viszonyát. De e viszony nem állandó, hiszen a beszivárgást a talaj nedvességi foka is befolyásolja és ugyanoly nagyságú esö különböző árvizet okozhat. Hibásan határozták meg szerzők az árvizek tényezőjét azért is, mert behozták képletükbe az esö és az árvíz tartamának viszonyát, melyet állandónak vettek föl ; pedig ez pontról-pontra változik az észlelő hely szerint. Az esö és vízmennyiség meghatározásának módja is sok kifogást enged meg úgy, hogy a kísérletek egyáltalán nem megbízhatók.