Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)

3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke

•237 vízben van és így a felső nyomásnak csakis a tábla alsó részének súlytöbbletéből eredő nyomatékot kell legyőznie. E súlytöbblet két részből áll : egy fix és egy mozgó súlyból. Ha a tábla fönnáll, akkor a mozgó súly is a tábla alsó részén van és a fix súlylyal együtt növeli az alsó rész nyomatékát; de ha a tábla elfordul, a mo^gó súly a tábla felső részére fut s ekkor a felső rész valamivel nagyobb nyomatékot nyer mint az alsó. E körülmény a tábla visszafordulását meggátolja és így a tábla ilyen vízszintes helyzetben tartható, mi a hajóátjáró tábláinak fölállítását könnyíti meg. Azonban a zsilipör bármikor csekély nyomással fölállíthatja a táblát, mikor is a mozgó súly újra az alsó részre szalad. Az önműködő tábláknak lefektetése a gát tetejére oly módon történik, mint a nem önműködőké. b) A mozgó táblás gâtait számítása. A táblákra ható erők, melyeknek forgásnyomatéka pozitív irányú, a következők: 1. A tábla alsó részére ható felső víznyomás. 2. A tábla alsó részére a víz sebessége folytán ható nyomás. 3. Az alsó víznek a tábla felső részére ható nyomása. 4. A tábla súlya. 5. A forgástengely súrlódása. A negatív forgás-nyomatékot következő erők idézik elő : 6. A felső víz nyomása a tábla felső részére. 7. A víz sebességéből eredő nyomás a tábla felső részére. 8. Az alsó víz nyomása a tábla alsó részére. Hogy a tábla egyensúlyi helyzetét meghatározhassuk, ez erők nyomatékát (a forgástengelyre vonatkoztatva) kell összegeim. Ekkor hosszú képletet kapunk. Ebből aztán könnyű meghatározni, hogy a szög alatt megtámasztott tábla minő vízmagasság mellett van épen egyensúlyban. A táblák számításánál az önműködő és nem önműködő táblák esetét külön kell választani. A nem önműködő tábláknál a különbözö nyomatékok meghatározásánál ügyelni kell a táblák hajlására. A Szajnán alkalmazott táblák hajlásszöge a függőlegessel 8°. A táblák függőleges vetületének hossza 3-08 m. és a forgástengely l-35 m. magasságban van. A víz sebességének meghatározására a Szajna kisvíz fölötti 1 m.-es vízállását veszik irányadóul, melynél — ha nincs gát — 0 77 m. a sebesség; azonban lia a gáttal 240 m. magasra emeljük a vizet, a víznek csak 0-32 cm. sebességre van szüksége, hogy elfolyhasson. Ezt a sebességet vették számításba. A gátak bukása, vagyis két egymásután következő gát tábláinak felső élei közötti magasság-különbség a Szajnán 2-40 és 1'43 m közt változik; a valódi vizbukás pedig, midőn a felső vízszín épen a táblák felső élét éri el, nem egyéb, mint a két •egymásután következő gát magassági különbsége, megkisebbítve ezt a víz színének a két gát közötti abszolút esésével. Ez esés 0—12 cm. közt változik a Szajnán kétkét gát közt. A forgástengely 13 cin.-re van a tábla külső lapja mögött. Ez adatok segélyével könnyű felállítani a nyomatéki egyenletet. Az önműködő táblákat úgy kell megszerkeszteni, hogy elforduljanak, ha felső szélüket 5—25 cm.-rel túlhaladja a víz és ismét fölálljanak, ha a víz szine a tábla éle alá száll 10—15 cm.-rel. Azonkívül a hajóátjáró tábláinak fölállításánál a bukógát tábláinak nem szabad akadályul szolgálnia, mert az átjárónál támadó vízszinesés az utolsó táblák fölállítását megnehezíti. Ezért az önműködő táblákat úgy kell megszerkeszteni, hogy vízszintes helyzetben is megtarthatók legyenek, mikor is az átjáró táblái könnyen lezárhatók. Az önmüködö táblák hajlásszöge 10°. A táblák függőleges vetületének hossza 1 '98 m. A forgástengely 0'71 m. magasságban van; (a tábla harmada 0-66 m. magas) és így a forgástengely 4 cm.-rel magasabb az alsó harmadnál. A víz sebességét 32 cm.-nek veszik. A tábla szélessége 1'30 m. A forgástengely 0175 m.-re van a tábla külső lapja mögött. A forgás-nyomaték két részből áll; a tábla nyomatékából és az ellensúly nyomatékából; mindkét nyomatékot ki