Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)

3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke

•222 Az Érieux legnagyobb vízhozománya 3150 m

8, a Doux-é 1500 m

3; mindkét folyó árvizei az Ardéche-ével egyidejiiek szoktak lenni, bár vannak e két folyón aztán helyi körülmények okozta lecsapódásokból eredő árvizek is, melyek a Rhône nagy árvizeivel találkozhatnak. Az árvizek csökkentésére völgyzárakai javasollak a folyó szorulataiban ; egyiket Ruoms-nál, másikat Rocher-nél és tanulmányokat is tettek e czélból e két helyen ; de mindkét völgyzár elégtelen lenne a víztömegek tározására nagy árvíz idején ; a középárvizeket pedig lefolyásukban visszatartván, a Rhône árvizeivel való találkozásuk könnyebben megeshelövé válnék. Mardigny azt hiszi, hogy nincsen mód, melylyel az Ardéche árvizeit jelentősen megkisebbíteni lehetne. í). Községek egészségesebbé tétele talajcsövezéssel. (Mémoire sur l'assainissement des bourgs et agglomérations d'habitations au moyen du drainage.) írta : Delacroix. Egy 1858-ik évben kelt miniszteri rendelet a kisebb városok talajcsövezését igen hasznosnak és ajánlatosnak mondja. Sologne két városkáját, Lamotte-Beuvron-t •és Ferté-Saint-Aubin-t, ennek folytán megtalajcsövezték. Lamotte-Beuvron két utczából álló helység, melynek déli részén a Beuvron, északi részén a Ghicandin-patak folyik. A fögyüjtöcsöveket az utak mentén a házaktól 3 m.-re helyezték el ; két kiömlő pont volt, az egyik az egyik, másik a másik pataknál. A főgyűjtőkre keresztirányban voltak elhelyezve a mellékgyűjtők, melyek az egyes lakások vizét vezették be. A főgyűjtők betekintőkkel voltak ellátva, melyeket 0'3—0'4 m. átmérőjű, 0-6 —0'7 m. magas függőlegesen elhelyezett agyagcsövekből készítették ; a betekintők feneke a gyüjtöcsövek beszájazása alá 0"5—0'6 m.-nyire volt elhelyezve. E betekintők tehát megszakították a csövonalak folytonosságát. A beszájazást a betekintőkben 4—5 cm.-rel alacsonyabban helyezték el a kiszájazásnál úgy, hogy a tovább folyó víz tisztábban távozik onnan. A gyűjtőcsövek átmérője a Beuvron-patakba szájazó ágnál 7"5 cm., a másik ágnál 4 cm. A talajcsövezés folyómétere 1'80 frankba került. Lamotte-Beuvron altalaja át nem bocsátó s ezért a talajvíz a csövezés előtt igen magasan állott a városkában. A talaj hideg, rossz kigözölgésü, rothadó anyagokkal telt volt. A városban igen nagy volt a halandóság és a temetőben a halottakat a fakadó víz öntötte el. Az alácsövezés után a talajvíz szine a legnedvesebb időben is legalább 1'2 m. mélységbenmarad; a pinczék szárazak lettek, a kutak vize mélyebb, de egészségesebb lett. És általán mindenütt lehetett az alácsövezésnek a közegészségre kedvező hatását látni. Ferté-Saint-Aubin valamivel nagyobb község az előbbinél. Északi részén a Cosson-patak folyik, mely a talajcsövek vizének befogadójául kínálkozott. A talajvíz magas állásán kívül növelte a bajt az, hogy a Gossonon duzzasztó gát volt a falu alatt, és így a patak vize magasan állott. A gyüjtö-csövonal egyik kiszájazását e gát alá kellett vinni ; a másik kiszájazást, mely a helység felső részéből összegyűjtött vizeket öntötte a patakba, a gát fölé helyezték. Néhol a két gyüjtö-csövonal egymás fölött halad ugyanazon függőleges síkban. Itt is betekintők szakítják meg a csövek folytonosságát ; e betekintők kétfélék : 0'20 és 0"4—0"5 m. átmérőjűek és agyagcsövekböl készültek. Amazokat a kisebb jelentőségű, emezeket a jelentősebb -csövonalak találkozásánál alkalmazták. A felső talajcsövonal csöveinek átmérői 4—10 cm. között változnak és ott, hol már nem kell vizet gyűjteni, ott a csövek