Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)

3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke

203 A harmadik vezeték 608-ban készült. A Marcia forrás vizét hozták be vele 61.710-5 lépés hosszúságban, melyből 54.247-5 lépés volt a föld alatt. 627-ben készült a Tépula-vezeték, melylyel 719-ben a Julia-vezetéket egyesítették, melyek a hasonnevű források vizét fogadták be. Hossza 15.426 lépés. 732-ben a Szüz-forrás vizét vezették be. A vezeték hossza 15.510 lépés. Ugyanez idötájt készítették az Alsietina-vezetéket is, mely az Alsietina-tó kevésbbé egészséges vizét hozta 22.172 lépés hosszúságban. Augustus az Appia-vezetékbe egy patakot, a Marcia-vezetékbe az Augusta-forrás vizét vezettette. E hét vezetéken kívül Caligula Caesar idejéig nem épült több ; e császár alatt kezdett épülni a Claudia- és az új Anio-vezeték, melyeket utóda Claudius fejezett be. Az előbbi a Claudia-forrás vizét 46.406 lépéshosszban viszi, melyből 36.230 lépés a föld alatt van ; az utóbbi az Anióból táplálkozik és 58.700 lépés hosszú, melyből 49.300 föld alatt van. így tehát az összes római vízvezetékek hossza 281.294-50 lépést vagyis 417.722-33 m.-t tett ki. E vezetékek mind falazottak voltak, részint a föld alá fektetve, részint a föidszinén futva, részint magas és díszes árkádokon elhelyezve. A régi csatorna-szelvények négyszögletüek, az újak fönt boltozottak voltak. A csatornák esése 15 és 50 ezredrész közt változott és Plinius szerint a vizet Róma legmagasabb hegyeinek tetejére elvitték. Az összes vezetékek mintegy 1*5 millió m

3 vizet szállíthattak naponkint Rómába. A lakosság létszáma 1 millióra tehető és így fejenkint 1-5 m

s víz jutott. Az a víz, mely a forrásokból jött, tiszta volt és Traján császár ezt különválasztatta a többitől, hogy ezt csak ivásra használják. A rómaiak óvták vízvezetéküket, mely városuknak díszt és egészséget adott, s ezért különleges rendszabályokat hoztak, hogy a vezetékek mellé fákat, szö:öt ültetni stb. nem szabad. Ma napság Rómának három vezetéke van : a Vergine, Felice és a Paola ; az első kettő forrásokból, az utóbbi forrásokból és a Bracciano-tóból táplálkozik. A három vezeték naponkint 180.000 m

3 vizet szállít a városba; a lakosság száma pedig 170.000. Minőség tekintetében a Vergine vize legjobb, a Felice szénsavas meszet tartalmaz, a Paola növényi maradványokat és iszapot is szállít. 21. Jelentés a Kulilmann-féle szilikátizálásról. (Rapport de ta commission chargée de l'examen des procédés de silicatisation de M. Kuhlmann.) írták : Kolb, Boudousquié és Bossey. A szilikátizálás arra szolgál, hogy a részeikben kevéssé összetartó tárgyakat keményekké és tartósakká tegyük vele. A kálium- és nátriumszilikát kövérmészszel keverve oly anyagot ad, mely megkeményedik s valóságos hidraulikus mész lesz belőle. Kuhlmann észlelvén, hogy a mész az in statu nascendi lévő siliciumhoz nagy vegyirokonságot mutat, kísérleteket tett ez irányban. A káli- vagy nátronszilikát oldatba tett kréta igen erősen megkeményedik a levegőn és pépalakban bevonatokra használható kemény kérget alkot. E vegyfolyamatnál, mely itt előáll, mész-szilikokarbonát keletkezik és hamuzsír vagy szóda válik ki. Különböző anyagok hozzá-