Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)

3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke

189 a víztől mentesítettek és termővé tettek. Azonkívül utakat is készítettek. Az egész munkálat 6,385.000 frk.-ba került. b) Alapozás változó fenekű folyókban. Müntz több híd pillérjéről szól, melyeket a víz a felső felén kezdett ki és a pillér elfordulása alulról fölfelé történt. c) A fa tartóssága az alapozásban. Fontanges fölemlíti, hogy turfába vert pilóták teljesen tönkrementek ; külső alakjukat megtartották, de teljesen málékonyak lettek. d) Öntöttvas-csapóajtók a Loire-on. Önmagától záródó és nyíló öntöttvas-csapóajtó leírása. MÁSODIK FÉLÉV. 12. Az Alpok torrensei. (Études sur les torrents des Alpes.) írta : Scipion Gras. A torrenseknek négy részük különböztethető meg: 1. a vízgyüjtö-medencze, 2. a befogadó-csatorna, vagy torok, 3. hordalékkúp, 4. és a folyó-ineder a hordalékkúp alatt a beömlésig. Surel csak az első három részt különbözteti meg. A vízgyüjtö-medencze aszerint változtatja alakját, amint talaja szikla, vagy valamely kimosható anyag. Ez utóbbi esetben valóságos tölcsérforma mély bemosások keletkeznek, melyek idővel mindinkább növekednek. E tölcsér törmelékeit a torrens a befogadó-csatornába önti, mely gyakran igen magasra felnyúlik ; a befogadó-csatorna igen nagy esésű és sziik úgy, hogy itt a hordalék nem tud megmaradni. A hordalékkúp ott kezdődik, hol a talaj esése megkisebbedik ; a torokból kijövő hordalék nagy része itt rakódik le. Az Alpokban néhol a hordalékkúp sugara 1 km.-t is kitesz. A hordalékkúp fejlődése néha megszűnik az Alpokban s akkor a torrens beágyazza magát a kúpba s ennek tömegét többé nem növeli. A torrens törmelékének nagy részét általában a kúpon visszahagyván, a síkságon rendes medret váj magának, melybe már csak annyi hordalék jut, a mennyit a torrens tovább is tud vinni a föfolyóig. Általában kétféle torrenst különböztethetünk meg ; olyanokat, melyeknek hordallékkúpjuk van, és olyanokat, melyeknek nincs hordalékkúpjuk. Ez értekezés csak az első fajtájú torrensekkel foglalkozik. Mindenféle hordalékra, kavics, homok, görgeteg stb. van határsebesség, mely mellett a víz elragadni ludja. A hordalék nagysága, alakja, mennyisége, fajsúlya befolyásolja e határsebességet. Ha valamely tisztavizü folyónak V sebessége van, úgy belé bizonyos mennyiségű hordalékot tehetünk be, melyet mind képes magával ragadni. Ez elragadás addig tart, míg a V nagyobb, mint a hordalék mozgatására szükséges határsebesség. De ha a hordalék tömegét növeljük, a víz végre teljesen szaturálódik s aztán több anyagot nem tud már mozgatni s a hordalék egy része leülepedik. Az elragadó-erö mértéke tehát az a hordalékmennyiség, melyet a folyó teljesen szaturált állapotban még mozgatni képes. Az elragadó-erö függ a folyóvíz sebességétől, mélységétől, és fajsúlyától, és pedig e tényezőkkel egyenes arányban van. Mivel pedig a fajsúly állandó, csakis a mélység és sebesség változását kell tekintetbe venni az eröváltozás meghatározásánál. Ha a folyó medrét állandónak veszszük, úgy a folyó elragadó-erejét a hordalék mennyisége, fajsúlya és alakja befolyásolja.